Hogyan alakul ki a márvány?

A legtöbb márvány olyan konvergens lemezhatárokon képződik, ahol a Föld kérgének nagy területei vannak kitéve a regionális metamorfizmusnak. Egyes márványok érintkezési metamorfizmus révén is kialakulnak, amikor egy forró magmatest felmelegíti a szomszédos mészkövet vagy dolokkövet.

A metamorfizmus előtt a mészkőben található kalcit gyakran litizált fosszilis anyag és biológiai törmelék formájában van. A metamorfizmus során ez a kalcit átkristályosodik, és a kőzet textúrája megváltozik. A mészkő-márvány átalakulás korai szakaszában a kőzetben lévő kalcitkristályok nagyon kicsiek. Egy frissen törött kézi példányban csak akkor ismerhetik fel őket cukros fényszikraként, amely visszaverődik apró hasítási arcukról, amikor a kőzet a fényben játszik.

A metamorfizmus előrehaladtával a kristályok egyre nagyobbak és könnyen felismerhetővé válik a kalcit összekapcsolódó kristályaként. Az átkristályosítás elhomályosítja a mészkő eredeti kövületeit és üledékes szerkezeteit. Fólia képződése nélkül is előfordul, amely általában olyan kőzetekben található meg, amelyeket a konvergens lemezhatár irányított nyomása megváltoztat.

Az átkristályosítás az, ami a mészkő és a márvány elválasztását jelöli. Az alacsony metamorfizmusnak kitett márvány nagyon kicsi kalcitkristályokkal rendelkezik. A kristályok a metamorfizmus szintjének előrehaladtával egyre nagyobbak lesznek. A márványban található agyagásványok a metamorfizmus szintjének növekedésével a mikákra és a bonyolultabb szilikátszerkezetekre változnak.