A szovjetek brutális véget vetettek a magyar forradalomnak
A spontán nemzeti felkelést, amely 12 nappal azelőtt kezdődött Magyarországon, szovjet harckocsik és csapatok gonoszul összetörik 1956. november 4-én. Ezreket öltek meg és megsebesítettek közel negyedmillió magyar menekült el az országból.
A magyarországi problémák 1956 októberében kezdődtek, amikor tüntetők ezrei vonultak az utcára demokratikusabb politikai rendszert és a szovjet elnyomás alóli mentességet követelve. Válaszul a kommunista párt tisztviselői kinevezték új miniszterelnöknek Nagy Imrét, a volt miniszterelnököt, akit a sztálinista politika kritikái miatt felmentettek a pártból. Nagy megpróbálta helyreállítani a békét, és arra kérte a szovjetuniót, hogy vonják ki csapataikat. A szovjetek meg is tették, de Nagy ezután az egypártrendszer eltörlésével próbálta előre tolni a magyar lázadást. Azt is bejelentette, hogy Magyarország kivonul a Varsói Szerződésből (a szovjet blokk megfelelője a NATO-ból).
1956. november 4-én a szovjet harckocsik Budapestre gurultak, hogy egyszer és mindenkorra leverjék a nemzeti felkelést. Gonosz utcai harcok törtek ki, de a szovjetek nagyhatalma biztosította a győzelmet. 5:20 órakor Nagy Imre magyar miniszterelnök komor, 35 másodperces adásban jelentette be a nemzetbe való inváziót, kijelentve: “Csapataink harcolnak. A kormány a helyén van.” Órákon belül azonban Nagy menedékjogot kért a budapesti jugoszláv nagykövetségen. Röviddel ezután elfogták és két évvel később kivégezték. Nagy volt kollégája és küszöbön álló helyettese, Kádár János, akit titokban Moszkvából Szolnok városába szállítottak, 60 mérföldekkel a fővárostól délkeletre, Moszkva támogatásával készen áll a hatalom átvételére.
A szovjet akció sokakat megdöbbentett nyugaton. Nyikita Hruscsov szovjet vezető visszavonulást ígért a sztálinista politika és a múlt elnyomása elől, de a budapesti erőszakos cselekedetek mást sugalltak. Becslések szerint 2500 magyar halt meg, és további 200 000 menekültként menekült el. Ezután hónapokig szórványos fegyveres ellenállás, sztrájkok és tömeges letartóztatások folytak, ami jelentős gazdasági zavart okozott. Az Egyesült Államok tétlensége sokakat feldühített és frusztrált Magyarok. Az Amerika Hangja rádióadások és Dwight D. Eisenhower elnök és John Foster Dulles külügyminiszter beszédei nemrégiben javasolták hogy az Egyesült Államok támogatta a “fogságban tartott népek” “felszabadítását” a kommunista nemzetekben. Mégis, amikor a szovjet harckocsik megviselték a tüntetőket, az Egyesült Államok nem tett semmit azon kívül, hogy nyilvános szimpátianyilatkozatokat adott ki nehéz helyzetük miatt.