sült tofu

A tofu rossz rapot kap, mert íztelen, unalmas és időnként nemkívánatosan gumiszerű – de a gyűlölet érdemtelen. Kerülje, hogy húspótlónak gondolja, hagyja, hogy a maga feltételei szerint, mint saját dolga létezzen, és lepődjön meg azon, amit kínál. Bánjon vele kedvesen, és sokoldalú fehérjével jutalmazza, amely édes vagy sós összetevőként képes játszani a mezőnyt.

Mi a tofu?

Más néven babtúró, tofu minimálisan feldolgozott szójatejből készül, amelyet főzve és tömbjé préselve – lényegében vegán sajt. A tofu állaga attól függően, hogy mennyit ürített és préselt, a nagyon puha, törékeny “selyem” és az extra kemény között változhat. Mindegyik típus különféle ételekhez alkalmas. A sült tofu esetében a legjobb fajta szilárd vagy extra kemény; bármi, ami puhább, valószínűleg összeomlik ennél a receptnél.

Ízelje meg.

Válaszoljuk meg a tofu legnépszerűbb panaszát: annak finomságát. Csakúgy, mint egy friss sajt – gondoljon ricottára, túró, paner, friss mozzarella – enyhe ízű. Ha hozzátesszük, hogy viszonylag alacsony zsírtartalmú szójababból, nem pedig gazdag, tejszínes tehéntejből készül, sokkal kevésbé engedékeny ízű, közvetlenül a a csomag. Csak nagyon kis mennyiségű sóval előállítva és csomagolva, a tofunak rendelkeznie kell a megfelelő háttérénekessel, mielőtt potenciálja valóban ragyoghatna. A friss tofu nem túl porózus, ami azt jelenti, hogy még akkor is, ha pácban ül, nem vesz sok ízt.

Magas nedvességtartalma miatt kétféleképpen lehet hatékonyan ízesíteni a tofut: kockára vágni a tofut, majd áztatni forrásban lévő sós vízben (2 evőkanál kóser só 2 csésze vízben) vagy fagyasztani, majd leolvasztani. Az áztatási módszer ozmózissal ízesíti a tofut, mivel a sós oldat kiszorítja az ízesítés nélküli víztartalmat a tofu belsejében. A fagyasztási módszer a tofu belsejében a nedvességtartalom kristályosodását okozza. Amint a víz jéggé válik, a sejtfalak kilyukadnak, és leolvasztáskor az egykor szilárd tofu tannin árnyalatot és porózus, ruganyos textúrát kap. A teljes kiolvasztás után a tofu kissé nagyobb nyomással szárazra szorítható, és új szivacsminősége sokkal jobban felszívja az aromákat és a pácokat.

Ha nem akar túl sok extra anyagot átélni a tofu ízének megszerzéséhez egyszerűen használjon asszertív mártást vagy öntetet, amely bevonja és ragaszkodik a főtt tofuhoz. Ez a recept enyhén fűszeres szezám-gyömbéres pácot használ, amelyet mázként ecsetelnek a dupla adag ízhez.

Le kell ürítenem vagy meg kell nyomnom a tofut?

A tofu főzésével kapcsolatos alapelvünk azt ajánlja, hogy a tofut legalább egy órán át nyomjuk le súlyozott vízelvezetővel, hogy a tofuban ne kerüljön extra nedvesség. Az igazság az, hogy a tofu nyomása nem mindig szükséges minden alkalomra, és csak akkor előnyös, ha a recept megköveteli. Ennek a receptnek a tesztelésekor rájöttem, hogy a kedvenc eredményem az volt, hogy a tofut csak néhány papírtörölközővel megtapogattam, és csak annyi nyomást gyakoroltam a kezemmel, hogy egy kis vizet tudjak kijuttatni a tofu törése nélkül. Ez az elkészítési módszer csak néhány percet vesz igénybe, szemben az órával (vagy többel!), És megőrzi a tofu krémes, gyengéd állagát.

A textúráról van szó.

A recept kidolgozása során a tofu kezelés mind a négy módját kipróbáltam, hogy megállapítsam, melyik eredményezi a legjobb eredményt: öntöttvas serpenyők alá nyomás 1 órán át, kockákra vágva, majd forrásban lévő sós vízben áztatva, fagyasztva, majd leolvasztva, kézzel lecsepegtetve és bepattintva. A nyertes módszer a legegyszerűbb és leggyorsabb is volt: a tofut kézzel négy papír törülközővel két percen keresztül kézzel bepattintva elegendő nedvességet kapott. megőrizte finoman tejszerű lényegét, és puha és lágy maradt a sütésen keresztül, amely annyira jól kontrasztos volt a szószos ropogós-ropogós külsővel.

A második helyezett a fagyasztott tofu volt: ez a változat a legjobban felszívta a pácot és nagyon ízes. Nagyon érdekes állagú volt, ami egy enyhén érlelt sajtra emlékeztetett, mint egy ricotta salata – jó morzsás, kissé rágós. Meglepő módon a préselt tofu volt a legkevésbé kedvelt és mindkét világ legrosszabbja: a textúra kemény és krétás volt (a rossz fajta morzsás), an d A benne lévő aroma a leggyengébb volt.

Kukoricakeményítő, sütőpor és olaj.

Használjon sütőport, ha ropogósra sült tofut szeretne! A kukoricakeményítő önmagában nem fogja elvégezni a munkát. Mivel a tofu még nedves, a kukoricakeményítő zagygá válik, amint érintkezik az egyes darabokkal, és ez a hígtrágya csak lágy héjat hoz létre a sütés során. A sütőpor viszont reagál a sütőben lévő hővel és az iszap nedvességével, apró buborékok keletkeznek, amelyek felropogják ezt a kérget.

A sütőpor egyenletes eloszlásának biztosítása érdekében – itt csak 1/4 teáskanálnyit használunk – keverje össze a kukoricakeményítőt és a sütőport egy kis tálban, mielőtt hozzáadná a tofujához.És egy kis extra ropogás érdekében dobja a hígtrágyával bevont tofuját egy másik evőkanál szezámolajba, hogy megközelítse a sütőben való kis sütési hatást! Indítsa el forrón 400 ° -os sütővel, hogy lezárja a kéreget, majd csökkentse a sütő hőmérsékletét 375 ° -ra, és mindegyik tofu darabot fordítsa meg, hogy egyenletes ropogós legyen.