Javíthatjuk-e a légzésszám mint megfigyelt életjel tüneteinek klinikai hasznát?

A légzési arány (RR) az alapvető életjel, amelyet az egészségügyi ellátás széles spektrumában mérnek és figyelnek, bár az RR történelmileg nehéz megbízható módon mérni. Felfedezünk egy olyan automatizált módszert, amely az RR-t csak tiszta, rendszeres és következetes légzés időtartama alatt számítja ki, és annak diagnosztikai alkalmazását megvizsgáljuk a kórház előtti traumák áldozatainak retrospektív elemzésében. Legalább 5 másodpercig tartó alapvető vitális jeleket, beleértve a pulzusszámot, az RR-t, valamint a szisztolés, diasztolés és átlagos artériás vérnyomást, folyamatosan gyűjtöttük 326 spontán lélegző trauma sérüléséből helikopteres szállítás során az I. szintű traumaközpontba. A “megbízható” RR adatokat utólag automatizált algoritmusok segítségével azonosították. A megbízható és a standard RR összehasonlító diagnosztikai teljesítményét úgy értékeltük, hogy kiszámítottuk a vevő működési jellemző görbéit a maximális valószínűség módszerrel, és összehasonlítottuk a vevő működési jelleggörbéi (AUC) alatti összesítési területeket. A légzési arány jelentős adat-megbízhatósági különbségeket mutat. Azon kórház előtti kórházi sérülések azonosításához, akik később légzési beavatkozást kapnak (kórházi intubáció vagy tubus thoracotomia), a standard RR 0,59 AUC-t eredményez (95% konfidenciaintervallum, 0,48-0,69), míg a megbízható RR 0,67 (0,57-0,77) AUC-értéket eredményez, P < 0,05. A később súlyos vérzéses sérüléssel diagnosztizált és vérátömlesztést igénylő sérülések azonosításához a standard RR 0,60 (0,49-0,70) AUC-t eredményez, míg a megbízható RR 0,77 (0,67-0,85), P < 0,001. Az automatizált algoritmus által meghatározott megbízható RR hasznos paraméter a légzési patológia és a súlyos vérzések diagnosztizálására traumapopulációban. Hasznos információ lehet a klinikai pontszámok és az automatizált döntéstámogató algoritmusok sokféle változatához.