hettita
hettita, egy ősi indoeurópai nép tagja, aki Anatóliában jelent meg az ie 2. évezred elején; ie 1340-ig a Közel-Kelet egyik meghatározó hatalmává váltak.
Valószínűleg a Fekete-tengeren túli területről származnak, a hettiták először elfoglalták Anatólia középső részét, fővárosuk Hattusa (modern Boğazköy) lett. A Hettita Régi Királyság korai királyai, például I. Hattusilis (uralkodott 1650–1620 körül) megszilárdították és kiterjesztették Anettólia és Szíria északi részének hettita irányítását. Hattusilis unokája, I. Mursilis rajtaütött az Eufrátesz folyón Babilonig, véget vetve (kb. 1590 ie) az ottani Amorit-dinasztiának. Mursilis halála után dinasztikus hatalmi harc alakult ki, végül Telipinus 1530 körül kezdte megszerezni az irányítást. A későbbi generációk által régóta fenntartott Telipinus-féle ediktumban megpróbálta megszüntetni a törvénytelenségeket és szabályozni a királyi utódlást.
Kínai válság
Miután a Telipinus történeti feljegyzések a Hettita Új Királyságig vagy birodalomig (1400 körül – kb. 1200 é.) ritkák. A Suppiluliumas I (kb. 1380 – c. 1346 ie) alatt a birodalom elérte a magasságát. Az Anatólia délnyugati részén fekvő Arzawa elleni sikeres hadjárat kivételével Suppiluliumas katonai karrierjét a délkeletre fekvő Mitanni királyságával folytatott küzdelmeknek és Szíriában egy szilárd hettita lábszár megalapításának szentelték.
Muwatallis alatt ( 1320–1294 körül) Szíria uralmáért folytatott küzdelem az újjáéledő Egyiptommal I. Szeti és II. Ramszesz alatt az ókori világ egyik legnagyobb csatájához vezetett, amely 1299-ben az Orontes-i Kádesben zajlott. Bár Ramszesz nagy győzelmet aratott, az eredmény valószínűleg határozatlan volt, és 16 évvel később, a Hattusilis III (kb. 1275–1250 ie) alatt békeszerződést, kölcsönös védelmi paktumot és dinasztikus házasságot kötöttek a hettiták és a Egyiptomiak.
A hettita birodalom (kb. 1193 ie) bukása hirtelen történt, és a tengeri népeket is magába foglaló nagyszabású vándorlásoknak tudható be. Míg a birodalom szívét frigyek árasztották el, a ciliciai és szíriai tartományok egy része további öt évszázadon át megőrizte hettita identitását, politikailag kis független fejedelemségek és városállamok sokaságává fejlődve, amelyeket Asszíria fokozatosan beépített 710-ig. A neohettita politikai függetlenség utolsó maradványait megsemmisítették.
A Boğazköy-ben (a modern Törökországban) felfedezett hettita ékírásos táblák fontos információkat szolgáltattak politikai szervezetükről, társadalmi szerkezetükről, gazdaságukról és vallásukról. A hettita király nemcsak a legfőbb uralkodó, katonai vezető és legfőbb bíró volt, hanem a viharisten földi helyettese is; halálakor maga is isten lett. A hettita társadalom lényegében feudális és agrár volt, az egyszerű emberek vagy szabadkéziek, „kézművesek” vagy rabszolgák voltak. Anatólia gazdag volt fémekben, különösen ezüstben és vasban. A birodalom idején a hettiták kifejlesztették a vasmunkát, elősegítve a vas megkezdését. Kor.
A hettiták vallása csak hiányosan ismert, bár toleráns politeizmusként jellemezhető, amely nemcsak az őshonos anatóliai istenségeket, hanem a szíriai és huriai isteniségeket is magába foglalta.
A birodalom előtti hettita kultúra plasztikai művészete kevés, a hettita birodalomból azonban számos példát találtak egy erőteljes, bár kissé finomítatlan stílusú kőszobrokra. A kései hettita államok művészete jelentősen különbözik, és összetett képet mutat hettita, szír, asszír, esetenként egyiptomi és föníciai motívumok és hatások. Lásd még Anatólia: A hettiták felemelkedése és bukása.