Fényérzékeny epilepszia

A PSE-ben szenvedő emberek epileptiform görcsöket tapasztalnak bizonyos vizuális ingerek hatásának kitéve. A rohamokat kiváltó inger vagy ingerek pontos jellege betegenként változó, csakúgy, mint az ebből eredő rohamok jellege és súlyossága (a rövid távollétes rohamoktól a teljes tonikus – klónusos rohamokig). Sok PSE-beteg “aurát” tapasztal vagy furcsa érzéseket érez a roham megjelenése előtt, és ez figyelmeztetésként szolgálhat a páciens számára, hogy távolodjon a kiváltó ingertől.

A roham vizuális kiváltója általában ciklikus, szabályos mintát képezve időben vagy térben. Villogó fények vagy gyorsan változó vagy váltakozó képek (például klubokban, sürgősségi járművek közelében, ventilátorok közelében, akciófilmekben vagy televíziós műsorokban stb.) Példák azokra az időbeli mintákra, amelyek rohamokat válthatnak ki, és ezek a leggyakoribb kiváltók. A statikus térbeli minták, például a csíkok és a négyzetek rohamokat is kiválthatnak, még akkor is, ha nem mozognak. Bizonyos esetekben a kiváltó tényezőnek térben és időben egyaránt ciklikusnak kell lennie, például a rudak bizonyos mozgó mintázatának.

Számos jellemző jellemző a PSE-vel rendelkező sok ember kiváltó ingereire. A minták általában nagy fénysűrűségű kontrasztban vannak (erős fényvillanások váltakoznak sötétséggel, vagy fehér sávok a fekete háttéren). Csak a színkontrasztok (a fényerő változása nélkül) ritkán váltják ki a PSE-t. Néhány beteget jobban érintenek bizonyos színű minták, mint más színű minták. A minta pontos távolsága időben vagy térben fontos, és egyénenként változó: a beteg másodpercenként hétszer felvillanó fény hatására könnyen görcsrohamokat tapasztalhat, de másodpercenként kétszer villanó fények nem befolyásolhatják őket másodpercenként. A teljes látómezőt kitöltő ingerek nagyobb valószínűséggel okoznak rohamokat, mint azok, amelyek a látómező csak egy részében jelennek meg. A mindkét szemmel észlelt ingerek általában sokkal nagyobb valószínűséggel okoznak görcsrohamokat, mint az csak egy szemmel látható ingerek (ezért az egyik szem eltakarása lehetővé teheti a betegek számára a görcsrohamok elkerülését vizuális kihívások esetén). Néhány beteg érzékenyebb, csukott szemmel; mások érzékenyebbek nyitott szemmel.

Az érzékenységet növeli az alkoholfogyasztás, az alváshiány, a betegség és a stressz egyéb formái.

TelevisionEdit

Televízió hagyományosan a rohamok leggyakoribb forrása volt a PSE-ben. A PSE-ben szenvedők számára különösen veszélyes a televíziót sötét szobában, közelről nézni, vagy ha a televízió nincs beállítva, és gyorsan villódzó képet mutat (például amikor a vízszintes tartást helytelenül állítják be az analóg televíziókészülékeken). . Azok a modern digitális televíziókészülékek, amelyeket nem lehet ilyen módon beállítani, és amelyek nagyon gyorsan frissítik a képet a képernyőn, kisebb kockázatot jelentenek, mint a régebbi, analóg televíziókészülékek.

Néhány PSE-vel rendelkező ember, különösen gyermek, ellenőrizhetetlen vonzalmat mutathatnak a rohamokat kiváltó televíziós képek iránt, olyan mértékben, hogy szükség lehet fizikai távoltartásra a televíziótól. Néhány ember (különösen azok, akik kognitív zavarokkal küzdenek, bár a PSE-ben szenvedő emberek többségének nincsenek ilyen károsodásaik) öngörcsöket okoznak azzal, hogy ujjaikat a szemük előtt integetik erős fény előtt vagy más módon.

Magyarország a televíziós műsorszolgáltatóknak minden képernyő tartalmához meg kell adni az automatizált PSE és QC tesztet. Korábban a Harding FPA tesztet használták a tartalom értékelésére, azonban ezt felváltotta olyan szoftver, mint a BATON) vagy a Vidchecker. Az Ofcom rendszeresen frissíti a villogó sorozat definícióját. Ez a fogékony populációban a rohamok kiváltásának lehetőségének objektív értékelési standardja. Ez a teszt nemzetközileg jelenleg nem szükséges. Egy automatizált fájl-QC rendszer, mint a BATON, algoritmusokat hajt végre a PSE-szintek észlelésére az ITU-R BT.1702, Ofcom és NAB-J irányelvekben leírt korlátozások alapján. A BATON legújabb verziói támogatják az Ofcom, a NAB-J, az ITU-T BT szolgáltatást. 1702 (2005 és ITU-R BT. 1702 (2018), tervezik az ITU BT.1702-2 (10/2019) támogatását a következő kiadásban is.

Fluorescent lightingEdit

Megfelelő működés esetén a hálózati feszültségű fénycső villogási aránya elég magas (kétszer akkora, mint a hálózati frekvencia, általában 100 Hz vagy 120 Hz) a problémák előfordulásának csökkentése érdekében. A hibás fénycső azonban sokkal alacsonyabban villoghat Az újabb, nagy hatásfokú, kompakt fénycsövek (CFL) elektronikus előtét áramkörökkel sokkal magasabb frekvenciákon (10–20 kHz) működnek, amelyeket az emberi szem általában nem érzékel, bár a meghibásodott fények még mindig problémákat okozhatnak.