zuhanó akció

Hallottál már Gustav Freytagról? Századi német regényíró és drámaíró volt, aki az ókori görög és shakespearei drámákat tanulmányozta, és észrevette, mint sok tudós, hogy a történetek többségének vannak közös elemei. A színdarabok tanulmányozása során kifejlesztett egy olyan rendszert, amelyet ma Freytag piramisának neveznek, amely a drámai műveket öt fő szakaszra bontja: bemutatás (bevezetés), emelkedő cselekvés, csúcspont, zuhanó cselekvés és levonás (végső felbontás).

Ezerszer látta. A történet elkezdődik, és a helyszín és a részletek meghatározódnak a szereplőkkel (kiállítás), akik néhány dolgot (emelkedő cselekvés) tesznek a nagy pillanatig (csúcspont): a hős megmenti a napot; a barátok újra összeállnak; a felfedező teszi a nagy felfedezést. A fő konfliktus megoldódott. Ezután következik a zuhanó akció.

Bár ez nem lehet olyan feszítő vagy intenzív, mint az emelkedő akció, a zuhanó akció mégis cselekvés, és a cselekmény döntő része. Enélkül a történet közvetlenül a csúcspont után fejeződik be, és azon maradnánk, vajon mit csinálnak a szereplők ezután. Bár a zuhanó akció kezdi csökkenteni a csúcspont feszültségét és izgalmát, mégis gyakran tartalmaz konfliktus vagy feszültség elemeket: a hős hazautazása; a barátok újra megismerik egymást; a felfedező megállapítja, hogy a nagy felfedezés nem pontosan olyan volt, mint amilyennek látszott.

A zuhanó akció a híd a csúcspont és a denouement között. A levonás a történet utolsó része, amely összeköti a cselekmény laza végeit, vagy legalábbis némelyiket.

Bár a leeső akció általában rövidebb, mint az emelkedő, ez nem csak kanyargós lejárati időszak. A zuhanó cselekvés segít jobban megérteni a karaktereket, megmutatva, hogy milyen döntéseket hoznak, miután szembesültek azzal a döntő pillanattal, amelyre minden cselekedetük vezetett. Figyeljen az eleső akcióra, és talán csak megtalálja a történet lényegét.