tehetetlenségi törvény
A tehetetlenségi törvény, amelyet Newton első törvényének is neveznek, a fizikában azt feltételezi, hogy ha egy test nyugalomban van, vagy állandó sebességgel mozog egyenes vonalban , akkor nyugalmi állapotban marad, vagy egyenletes sebességgel mozog állandó sebességgel, hacsak nem hat rá egy erő. A tehetetlenségi törvényt először Galileo Galilei fogalmazta meg a Föld vízszintes mozgására, majd René Descartes általánosította. Galileo előtt azt gondolták, hogy minden vízszintes mozgás közvetlen okot igényel, de Galileo kísérleteiből arra következtetett, hogy egy mozgásban lévő test továbbra is mozgásban marad, hacsak egy erő (például súrlódás) nem váltja meg. Ez a törvény az első Isaac Newton három mozgástörvénye közül is.
Bár a klasszikus mechanika kiindulópontja és alapfeltevése a tehetetlenség elve, ez a gyakorlatlan szem számára kevésbé intuitív módon nyilvánvaló. Az arisztotelészi mechanikában és a hétköznapi tapasztalatok szerint a nem toló tárgyak általában megpihennek. A tehetetlenségi törvényt Galileo a ferde síkokon gördülő golyókkal végzett kísérleteiből vezette le.
Galileo számára a tehetetlenség elve alapvető volt központi tudományos feladatában: meg kellett magyaráznia, hogyan lehetséges, hogy ha a Föld valóban forog a tengelyén és kering a Nap körül, akkor nem érzékeljük ezt a mozgást. A tehetetlenség elve segít megadni a választ: mivel együtt mozgunk a Földdel, és természetes hajlamunk az, hogy ezt a mozgást megtartsuk, a Föld úgy tűnik számunkra, hogy nyugalomban van. Tehát a tehetetlenség elve, korántsem nyilvánvaló kijelentése, egykor a tudományos vita központi kérdése volt. Mire Newton rendezte az összes részletet, pontosan lehetett számolni a képtől való kis eltérésekkel, amelyeket az okozott, hogy a Föld felszínének mozgása nem egyenletes egyenes vonalú mozgás. A newtoni megfogalmazásban az a közös megfigyelés, miszerint a nem tolott testek általában megpihennek, annak tulajdonítható, hogy kiegyensúlyozatlan erők hatnak rájuk, például súrlódás és légellenállás. A klasszikus newtoni mechanikában nincs fontos különbség a pihenés és az egyenletes egyenes vonalú mozgás között: ugyanannak a mozgásállapotnak tekinthetők, amelyet a különböző megfigyelők látnak, az egyik a részecskével azonos sebességgel mozog, a másik a konstanson mozog sebesség a részecskéhez képest.