Polónium (Magyar)
Polónium (Po), az oxigéncsoport radioaktív, ezüstös-szürke vagy fekete fémes eleme (a periódusos rendszer 16. csoportja). Az első elemet, amelyet radiokémiai elemzéssel fedeztek fel, a polóniumot 1898-ban fedezte fel Pierre és Marie Curie, akik egy bizonyos szurok, egy uránérc radioaktivitását vizsgálták. Az uránnak tulajdoníthatatlan nagyon intenzív radioaktivitást egy új elemnek tulajdonították, amelyet Marie Curie szülőföldjéről, Lengyelországról neveztek el. A felfedezést 1898 júliusában jelentették be. A polónium még szurokfoltokban is rendkívül ritka: 40 milligramm polónium előállításához 1000 tonna ércet kell feldolgozni. Bősége a földkéregben körülbelül egy része 1015-ben. A természetben az urán, a tórium és az aktinium radioaktív bomlástermékeként fordul elő. Izotópjainak felezési ideje a másodperc töredékétől a 103 évig terjed; A polónium leggyakoribb természetes izotópjának, a polónium-210 felezési ideje 138,4 nap.
A polóniumot általában a rádium uránásványokból történő kivonásának melléktermékeiből izolálják. Kémiai elkülönítés esetén a szurokércet sósavval kezeljük, és a kapott oldatot hidrogén-szulfiddal melegítjük, hogy kicsapjuk a polónium-monoszulfidot, a PoS-t és más fémszulfidokat, például a bizmutot, a Bi2S3-at, amely kémiai szempontból szorosan hasonlít a polónium-monoszulfidra. viselkedés, bár kevésbé oldódik. Az oldhatóság különbsége miatt a szulfidok keverékének ismételt részleges kicsapása a polóniumot az oldhatóbb frakcióban koncentrálja, míg a bizmut a kevésbé oldható részekben halmozódik fel. Az oldhatóság különbsége azonban kicsi, és a folyamatot sokszor meg kell ismételni a teljes elválasztás elérése érdekében. A tisztítást elektrolitikus ülepítéssel hajtják végre. Mesterségesen előállítható a bizmut vagy az ólom neutronokkal vagy gyorsított töltött részecskékkel történő bombázásával.
Kémiailag a polónium hasonlít a tellúr és a bizmut elemekre. A polónium két változata ismert, az a- és a p-forma, amelyek mind szobahőmérsékleten stabilak, mind fém tulajdonságokkal rendelkeznek. Az a tény, hogy villamos vezetőképessége a hőmérséklet növekedésével csökken, a polóniumot a fémek közé helyezi, nem pedig a metalloidokba vagy nemfémekbe.
Mivel a polónium erősen radioaktív – alfa sugarak kibocsátásával szétesik az ólom stabil izotópjává, amely pozitív töltésű részecskék folyamai – rendkívül körültekintően kell kezelni. Ha olyan anyagokat tartalmaz, mint az aranyfólia, amelyek megakadályozzák az alfa-sugárzás távozását, a polóniumot ipari célokra használják fel az olyan folyamatok által előállított statikus elektromosság kiküszöbölésére, mint a papírhengerlés, a műanyaglemezek gyártása és a szintetikus szálak fonása. Keféknél is használják, hogy eltávolítsák a port a fényképes filmekből, valamint a nukleáris fizikában, mint alfa sugárzás forrását. A polónium berilliummal vagy más könnyű elemekkel alkotott keverékeit használják neutronforrásként.