PMC (Magyar)

A fogorvosok általános felfogása szerint a csecsemőknél és a gyermekeknél a fogzás fokozott nyáladzással, enyhe hőmérséklet-emelkedéssel és talán fokozott ingerlékenységgel járhat, de ezek a tünetek viszonylag enyhék. A fogzás és a hasmenés általában nem jár együtt. Graham és munkatársai cikkében arra emlékeztetnek minket, hogy bár a fogzással kapcsolatos kellemetlenségek ezt a viszonylag jóindulatú nézetét a nyugati világ nagy része tartja, más kultúrák nagyon eltérő nézeteket vallhatnak.

Mint a szerzők megemlítik, a a kitörő elsődleges fogakat borító íny Európában és az Egyesült Államokban gyakori eljárás volt a 19. század végén, nagyjából a 20. században. Megvitatják ennek a gyakorlatnak a variációját, amelyben a láncolás és az esetleges foghúzás az elsődleges szemfogak területére korlátozódik. Talán egyes kultúrák úgy vélik, hogy a szemfogak kitörése több tünetet okoz, mint más fogak kitörése. Minden bizonnyal aggodalomra ad okot az a tény, hogy a thegumokat láncolják az elsődleges szemfogakon, vagy kihúzzák a ki nem tört fogakat. Ezek a gyakorlatok megváltoztathatják az esztétikát és az állandó fogazat térközét, valamint a csecsemő traumáját. Amint azt a szerzők jelzik, a nemsteril technikák használata megnövekedett morbiditást és akár mortalitást is okozhat.

Az a tény, hogy egyes nők úgy gondolják, hogy gyermekük hasmenése a fog kitörése miatt aggódik, aggasztja az alapellátást végző szakembereket. Az Floridában1 és Afrika nyugati részén végzett vizsgálatokban 2 szülő hajlamos volt kevésbé súlyosnak tekinteni a hasmenést, amikor azt hitték, hogy a fogzásnak köszönhető. De a “fogzási hasmenésben” szenvedő gyermekeknél ugyanolyan valószínűséggel alakul ki kiszáradás, mint a nem fogamzásgátló hasmenéses gyermekeknél. Az alapellátást nyújtóknak tisztában kell lenniük a csecsemő hasmenés és a fogzás kapcsolatával kapcsolatos különféle hiedelmekkel. Arra kell nevelni a szülőket, hogy ismerjék fel a kiszáradás korai jeleit, és el kell vetniük azt a hitet, hogy a fogak hasmenést okoznak