PMC (Magyar)

MEGBESZÉLÉS

Az elmúlt 5 évben a császármetszés aránya jelentősen megnőtt a központunkban. A ráta 2011-ben az összes születés 32,8% -a, 2012-ben 44,1%, 2013-ban 57,7%, 2014-ben 56,7% és 2015-ben 56,6% volt. A császármetszés jelentős növekedése számos tényezőnek tulajdonítható, például a nem megfelelő ismereteknek fogamzásgátló, előrehaladott anyai életkor, anyai preferencia és orvosi-jogi szempontok. Az elsődleges császármetszéssel összehasonlítva az ismételt császármetszés további kockázatokkal is összefüggésbe hozható.

Vizsgálatunkban azt figyeltük meg, hogy azoknak a nőknek az adhéziós rátája, akiknek négy vagy több CS-je volt, szignifikánsan magasabb volt, mint azoknál, akiknek három vagy több kevesebb CS (46,7% vs. 23,8%). Ezek az eredmények megegyeznek a korábbi vizsgálatok eredményeivel.3,5-10 A tapadás mértéke Rashid et al. megállapították, hogy 54% azoknál a nőknél, akiknek öt vagy több CS-je volt, és 15% -uk azon nőknél, akiknek korábban két-három korábbi CS-je volt.3 Az MRCS-csoportban tapasztalt nagyobb adhéziós gyakoriság elsősorban a hasi visszatérő műtétek nagyobb számának köszönhető. fal. A CS-k gyakran társulnak a peritoneális felületek kiszáradásával, a hüvelyflóra és a maradék vér kitettségével. Kétségtelen, hogy minden további CS legalább olyan morbid, mint az első.3 Az is lehetséges, hogy az adhéziókat befolyásolja a műtéti technika, a kíméletes szövetkezelés és a beteg általános egészségi állapota befolyásolja a szövetek gyógyulását.8

A placenta inváziós rendellenességei a terhesség egyik életveszélyes szövődménye, 1/500 és 1/2500 terhesség prevalenciájával. A legfontosabb kockázati tényezők a korábbi CS és a placenta previa.11,12 Számos jelentés kimutatta, hogy a placenta inváziós rendellenességek előfordulási gyakorisága növekszik a CS növekvő számával. 2,5, 13,14. Ezen jelentések mellett tanulmányunk kimutatta, hogy A kóros placenta invázió előfordulása négy vagy több CS-n átesett betegeknél nem különbözött szignifikánsan azoktól, akik két vagy három CS-n estek át. Hasonlóképpen Gasim és mtsai. 144 ≥ 4 CS-szel rendelkező terhes nőt hasonlított össze egy 288 nőből álló kontrollcsoporttal, akiknek 2-3 CS-je volt az anyai, operatív és újszülöttkori szövődmények miatt.15 Megmutatták, hogy a súlyos szövődmények, ideértve a placentát is, nem mutattak szignifikáns különbséget a csoportok között. / p>

A méh repedése a terhesség egyik legkatasztrofálisabb szövődménye, és tünetmentes heg-dehiszkrenciaként is jelentkezhet. Azt már tudta, hogy a myometrium elvékonyodása általában a korábbi CS-k növekvő számával haladt előre. Jelen vizsgálatban a méh repedését 2 betegnél figyelték meg az MRCS csoportban és 5 betegnél a kontroll csoportban. Eredményeink hasonló méhtörési rátákat mutattak ki az MRCS csoportban a kontroll csoporthoz képest. Juntunen és mtsai. megfigyelték, hogy a négy vagy több CS-ben szenvedő nőknél gyakrabban találkoztak a méh hegének lebomlásával.5 Ebben a vizsgálatban valamennyi betegünket sikeresen kezelték. Három betegnél placenta previa és rendellenes placenta invázió volt. Az egyik beteg császármetszéses méheltávolításon esett át az MRCS csoportban.

Egy másik jelentős morbiditásról számoltak be ismételt CS-ben szenvedő nőknél a császármetszéses méheltávolítás. A rendellenes placentainvázió és a méh repedése a császármetszés méheltávolításának leggyakoribb jele. 3 Eredményeink azonban nem mutattak szignifikáns különbséget a császármetszéses méheltávolítás arányában két grop között. Ez az eredmény azzal magyarázható, hogy a csoportok között nem találtunk szignifikáns különbségeket a méhszakadás és a rendellenes placenta invázió előfordulásában. Ezen eredmények kapcsán a perifériás szervek, például a bél- és hólyagkárosodás előfordulása nem volt szignifikánsan különbözõ a csoportok között. Az elsődleges varratjavítással kezelt hólyagkárosodást az MRSC csoportban csak a betegek 0,4% -ánál, a kontroll csoportban pedig a betegek 0,3% -ánál figyelték meg. A bélkárosodást egyik betegnél sem tapasztalták.

Azokat a tényezőket, amelyeket az MRSC összefüggésbe hozta kisebb morbiditással, mint például a műtét ideje, a kórházi tartózkodás hossza és a vérátömlesztés száma, két csoport között hasonlítottuk össze. Nem meglepő, hogy a korábbi CS jelentős kockázati tényező volt a megnövekedett működési idő szempontjából. Ezzel a megállapítással összhangban Rashid et al. megállapította, hogy a magasabb rendű (5–9) ismételt császármetszések hosszabb működési idővel társultak az alacsonyabb rendű (3 vagy 4) ismételt CS-ekhez képest.3 A megnövekedett működési idő legfőbb oka a hasfal disszekciójában tapasztalt nehézségek voltak és a hólyag elválasztása a méh alsó szegmensétől a súlyos tapadások miatt. A kórházi tartózkodás időtartama lényegesen hosszabb volt az MRCS csoportban, mint a kontroll csoportban.Ennek egyik lehetséges magyarázata lehet az adhéziók, a hosszú műtéti idő, az előrehaladott anyai életkor és az anyák egyidejűleg megjelenő további betegségei. A várakozásoknak megfelelően az életkor, a graviditás, a paritás és a további betegségek magasabbak voltak az MRCS csoportban.

A preoperatív és posztoperatív Hb szint, valamint a vérátömlesztés incidenciája hasonló volt a két csoportban. A vérátömlesztés száma azonban szignifikánsan nagyobb volt a vizsgálati csoportban. Vizsgálatunkhoz hasonlóan Rouse és mtsai. számoltak be arról, hogy a vérátömlesztés kockázata jelentősen nőtt a korábbi CS-ek számának növekedésével. 16 Ebben a vizsgálatban az 1, 2, 3, 4 és legalább 5 CS-ben szenvedő nők vérátömlesztési aránya 1,8%, 2,6% volt. , 4,3%, 4,6%, illetve 14,6% (p < 0,001). Silver és mtsai. megfigyelték, hogy a ≥ 4 egység vörösvértest transzfúziójának kockázata szignifikánsan a megnövekedett számú CS-hez kapcsolódott.17 A CS utáni túlzott vérzés fő oka a tapadás volt.

Vizsgálatunk eredményei azt jelzik, hogy azoknál a nőknél, akiknek ≥ 4 CS-je volt, nincs összefüggés fő kockázati tényezőkkel azokhoz képest, akiknek két vagy három CS-je volt. Korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy az ismétlődő CS-ek számának abszolút felső határa nem adható meg. Cook és mtsai. megállapította, hogy az öt vagy több CS-ben szenvedő nőknél szignifikánsan több súlyos szülészeti szövődmény volt, mint az alacsonyabb rendű ismétlődő CS-eknél szenvedő nőknél. számoltak be arról, hogy öt vagy több CS nem kapcsolódott további kockázati tényezőkhöz az anya és a magzat számára négy vagy kevesebb CS-hez képest.3 Hasonlóképpen, Seidman et al. Megfigyelték, hogy négy vagy több CS kis kockázatot jelent az anyára nézve, de összefüggésben lehet az újszülöttek megnövekedett betegségével, amely elsősorban koraszülött, nem választható CS-ekre utal. a szükséges információk összegyűjtése. A tanulmány erőssége a nagy mintaméret, amely növeli annak erejét.