A a periosteum osteoblastokat (csont termelő sejtek) tartalmaz, és a legkiemelkedőbb a magzati életben és a korai gyermekkorban, amikor a csontképződés a csúcson van. Felnőttkorban ezek a sejtek kevésbé nyilvánvalóak, de megtartják funkcionális képességeiket, és létfontosságúak az egész életen át tartó csont folyamatos átalakításához. Csontsérülés esetén nagymértékben szaporodnak, hogy új csontot termeljenek a helyreállítási folyamat során. Olyan sérülést, mint egy törés, a periostealis erek elvéreznek a traumatizált terület körül, és alvadék képződik a csontdarabok körül. Két napon belül az oszteoblasztok szaporodnak, és a kambium kitágul, hogy sok sejtréteg vastagsá váljon. A sejtek ezután megkezdik a differenciálódást, és új csontot helyeznek el a törés végei között.

A periosteum a csont minden felületét lefedi, kivéve a porcokkal borítottakat, például az ízületekben, valamint a szalagok és inak. A rostos porc gyakran a periosteum helyét foglalja el olyan barázdák mentén, ahol az inak nyomást gyakorolnak a csontra. A koponya belső felületén lévő periosteum is bizonyos mértékben módosul, mivel csatlakozik a dura materhez, az agyat védő membránhoz.

A periosteitis, a periosteum gyulladása, fájdalmas állapot, amely enyhe lehet duzzanat és érzékenység az érintett területen. Gyakran társul mediális tibialis stressz szindrómához (amelyet néha “sípcsontnak” is neveznek), amely általában a futókat érinti.