Papírgyártás / A papír története

A papírgyártás további gépesítése és fejlesztéseSzerkesztés

Fontos találmányt készítettek 1670 körül, és “Hollander” -nek hívták. Ez a gép jelentősen javította a szál őrlési folyamatát, és ezért lehetővé tette a rongyokból származó pamut kivételével más szálak használatát is. Most (régi) köteleket és halászhálókat is lehetne használni. Ez jelentősen megnövelte a nyersanyagok elérhetőségét.

1744-ben felfedezték a klór fehérítő tulajdonságait, és a 18. század végén ezeket az ismereteket használták fel a pamut, a papír alapanyagának fehérítésére.

A 19. század végi papírgép feltalálása tovább növelte a papírgyártás gépesítését, és ezáltal növelte a termelési kapacitást. Az angol Donkin és a francia Robert kifejlesztette az első papírgépeket. Mongolfier és Fourdrinier tovább fejlesztette a koncepciót; alakító szakaszú (nedves végű), présszakaszos és szárító részű gépet fejlesztettek ki. A manapság használt papírgépek még mindig hasonló felépítésűek, ezért ezeket a gépeket még mindig gyakran Foudrinier-gépeknek nevezik.

1806-ban egy másik fontos találmány a papír méretének meghatározása volt. A papír írásjellemzőinek javítása érdekében papír méretre van szükség. 1806-ig ezt állati zselatinnal végezték. Ezt a folyamatot alumínium-szulfátra és gyanta méretre cserélték.

1845 körül lehetővé vált a fából készült szálak használata. A német Friedrich Gottlob kifejlesztett egy eljárást, amellyel a szálakat köszörűkoronggal szabadították ki a fából. Az alternatív nyersanyagforrások fejlesztését a rongyok hiánya és a papír iránti megnövekedett igény erősítette. A kő őrleményből készült papír a sárgulása a lignin jelenléte miatt nagyobb volt, így a minőségi papírt továbbra is rongyokból állították elő.

A 19. század végén Skandináviában kifejlesztettek egy fehérítő eljárást, amely lehetőség van a lignin eltávolítására a kő őrleményből. A papír sárgulása ennek a folyamatnak köszönhető, hogy jelentősen csökkent, így a rongyok pamutszálai elvesztették jelentőségüket papír alapanyagaként. a sebesség és az előállított papír minősége nőtt. A hatvanas években megkezdett folyamatirányítás és mérés még további fejlesztéseket tett lehetővé.

1985 körül további fontos fejlesztések történtek a szálak fehérítő technológiájában. Először a klórral végzett fehérítést helyettesítettük klorátokkal és klór-dioxiddal történő fehérítéssel (Elementary Chlorine Free = ECF), majd ezt követően a fehérítési folyamat kifejlesztése klórtartalmú szerek, például ózon, oxigén és peroxid (Totally Chlorine Free = TCF) használata nélkül.