paleontológián és a prímás evolúción

Az emberi evolúció bonyolult kibontakozása az elmúlt 7 millió évben csak egy kis történet a prímások evolúciós történetének nagyobb kötetében. Az emberek és hominin őseink a majmok családjába tartoznak, amely magában foglalja a csimpánzokat, gorillákat, orangutánokat és fosszilis prekurzoraikat. Még ezek is csak a legközelebbi rokonaink a Prímások körében – egy olyan csoportba, amely olyan változatos organizmusokat tartalmaz, mint a gyűrűsfarkú makimajmok, tarsierek és majmok mind az Óvilágból, mind az Új Világból. A főemlősök csaknem 55 millió évvel ezelőtt jelentek meg először a fosszilis nyilvántartásban, és még a kréta korszakban keletkezhettek. Azóta ez az evolúciós vonal bőséges és változatos fajokat termelt a bolygó szinte minden földrészén (Ausztráliában vagy az Antarktiszon nem találtak főemlős kövületeket). A főemlősök az ágak tetején robognak, lengenek alattuk, sőt akrobatikusan ugranak fáról fára. Néhányan ragadozók ragadozói, apró gyíkokat és rovarokat esznek, míg mások megelégszenek a levelek, fűfélék vagy gyümölcsök majszolásával.
Mi egyesíti a főemlősöket egyetlen csoportként, és hogyan tükrözik a főemlősök adaptációi evolúciós múltunkat? Milyenek voltak a legkorábbi főemlősök és hogyan kapcsolódnak a modern formákhoz? Hogyan befolyásolta az éghajlatváltozás a különböző főemlőscsoportok diverzifikálódását? Hogyan közlekednek a főemlősök a fás és szárazföldi élőhelyeken? Milyen folyamatok vesznek részt a kövületekben és a távoli múltból származó kövületek datálásában?
Ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk az alábbi cikkekben. A kifinomultság különböző szintjein bemutatott és részletes szószedetekkel alátámasztva ezek a hozzászólások széles körű, de részletes beszámolót nyújtanak a főemlősök evolúciójával kapcsolatos ismeretek jelenlegi állásáról és az ezen ismeretek összegyűjtésére használt módszerekről. Csak ebből a kontextusból lehet teljesen felfogni a prímásosztály legfurcsább tagját: Homo sapiens-t.