Miért változtatta Jézus a vizet borrá?

Csodálja meg Jézus ellátásának nagylelkűségét, amely hat teljes, egyenként húsz-harminc literes edény (János 2: 6) átalakításakor látható. Ez a 120–180 literes mennyiség a mai 605–908 szabványméretű üveg bor megfelelője, tökéletes kép Isten jóindulatáról: „Teljességéből mindannyian részesültünk, kegyelem kegyelemre” (János 1:16). Isten valóban asztalt készített nekünk, és a rá helyezett pohár túlcsordul (vö. Zsolt 23: 5).

Fontolja meg azt is, hogy ezek nem közönséges vízi edények voltak, hanem “hat kőből álló vödör” ott a zsidó megtisztulási rítusokért. ”(János 2: 6.) János ennek a részletnek a megemlítése szinte biztosan azt hivatott hangsúlyozni, hogy a megváltó-történeti átmenet a régi szövetség visszatérő szertartásos követelményeiről (Ex. 30: 17–21) a keresztség egyszeri mindenkori mosása az új szövetségben (Róm 6: 3–5; Tit 3: 5–6). Ez Jézus módja azt mondani: „Erre már nem lesz szükséged, mert itt van az új szövetség új bora ”(vö. Márk 2:22).

És megjegyezve egy másik lehetséges utalást, János mindent megtett, hogy elmondja nekünk, hogy a bort kőedényekből készítették. Ily módon Jézus csodája magában foglalja a kőből bor előállítását, Krisztus felfedését, aki igaz és jobb Mózes, mert Mózes csak vizet hozott elő a sziklából (2Móz 17: 6; 4Móz 20: 8). Nem felel meg ez a minta annak, amit John már elmondott nekünk? A törvény vizét Mózes adta, de a kegyelem bora Jézus Krisztus által jött (János 1:17).

Az öröm, amely soha nem ér véget

Végül vedd észre, amikor Jézus végrehajtja első csodálatos jelét: „Harmadik napon esküvő volt Galileai Kánában” (János 2: 1) .

Nem véletlen, hogy egy esküvőn történik a csoda, amely Isten egyik kedvenc szimbóluma a népével kötött szövetség számára. Mégis igazolhatóak vagyunk abban, hogy valami jelentőset látunk abban, hogy János említi a harmadik nap?

Az egész Biblia alapos olvasása azt sugallja, hogy sem allegóriának, sem numerológiának nincs szüksége ennek a részletnek a jelentőségére. Mert a bibliai világban a „harmadik nap” gyakran újszülött és átmenet a régiről az újra. Harmadnap van, amikor Ábrahám meglátja azt a helyet, ahol az Úr gondoskodik (1Móz 22: 4–8), a harmadik napon, amikor Isten találkozik népével a Sínai-félszigeten (2Móz 19), a harmadik napon, amikor az Úr feléleszti elesettjét emberek (Hózes 6.), és harmadik nap, amikor Jónás életét felhozzák a gödörből (Jónás 2: 3–6; Mt 12:40). Még a teremtés harmadik napján, amikor a bort lehetővé tevő növényeket először kihozták a földről (Ter 1: 11–13).

Mindezek fényében János szándékos említése Jézus első csodájának ideje és helye Krisztus első csodájára utalhat, mint a feltámadás harmadik napjának előkészülete (Lukács 24:46), annak a napnak a garanciája, amikor Krisztus végső esküvője az Ő menyasszonyával telik el visszatér (Jel 21: 1–5).

Azon a napon az angyalokkal együtt énekelünk: “Boldogok, akiket meghívnak a Bárány házassági vacsorájára!” (Jel 19: 9.) Jézussal együtt megisszuk a szőlő gyümölcsét (Mt 26:29). És felfedezzük, hogy ez a bor, mint a megváltottak öröme, soha nem fog elfogyni (Zsolt 16) : 11).