Levél a héberekhez
Levél a héberekhez, más néven Héber levél, héber rövidítés, névtelen újszövetségi levél, amelyet hagyományosan Szent Pál apostolnak tulajdonítanak, de ma már széles körben úgy vélik, hogy egy másik zsidó keresztény műve. Egyes hagyományok szerint a szerző Szent Barnabás, esetleg Pál egyik munkatársa vagy későbbi tanítványa lehetett. A levél valamikor az 1. század második felében készült, és az Újszövetség kánonjának 19. könyve. A levél tartalmából megítélve a levelet egy keresztény közösségnek címezték, amelynek hite az erős zsidó hatások miatt megingott.
A keresztény hit megerősítéséhez a szerző Krisztus tökéletes papságát írja le, aki ellentétben Zsidó főpap, csak egy áldozatot ajánlott fel Isten saját Fiújaként, ezáltal egyszer és mindenkorra megváltva az egész emberiséget. A zsidó főpap hivatalát ezzel szemben egy ideiglenes kinevezett töltötte be, akinek tökéletlen áldozatát újra és újra meg kellett ismételni. A szerző arra a következtetésre jut, hogy a kereszténység következésképpen felülmúlja a zsidóságot. A keresztényeket ezután figyelmeztetik a hitehagyásra és az “ítélet félelmetes kilátására” (10:27), amely “azokra vár, akik megrontották Isten Fiát” (10:29). Arra kérjük őket, hogy álljanak ki kitartóan hitükben, mások hősi példáját követve. Krisztus papi közvetítésének, valamint a hitre és a mozaiktörvényre vonatkozó kijelentések hangsúlyozása nem jellemző más pálos írásokra. Valójában több az ószövetségi idézet a héberekben, mint bármely más újszövetségi könyvben. Főleg a Pentateuchból és néhány zsoltárból származnak.