Könnyösszetétel
13.5 Különböző szemészeti rendellenességek
A szemproblémák és / vagy betegségek életük egy bizonyos pontján különböző korosztályokat érinthetnek. A leggyakoribb szembetegségeket az alábbiakban tárgyaljuk.
Blepharitis: Leginkább a Staphylococcus aureus okozta fertőzés. A fertőzés a rosaceával, a seborrheaval, a szemszárazsággal, a meibomi mirigyek rendellenességeivel és azok lipidszekréciójával társul (Nichols et al., 2011). Ez a szemhéjak gyulladásos állapota, kétféle, azaz hátsó és elülső blepharitis, valamint egy Demodex atka okozta, és minden korosztályt, nemet és etnikumot érinthet. Az elülső blepharitis főként a bőr, a szempilla tüszők és a szempillák körüli gyulladás, míg a hátsó blepharitis elsősorban a meibomiás mirigyeket, a meibomi mirigy nyílásait, a blepharoconjunctivális csomópontot és a tarsal lemezt érintő gyulladás.
Konjunktivitisz: Ez állapot akkor jelentkezik, amikor a szem vörösségét a szem irritációjával együtt okozzák. Gyakran “rózsaszínű szem” néven ismert. A kötőhártya gyulladása (a sclera elülső részének vékony, áttetsző bélése) kötőhártya-gyulladás néven ismert. A kötőhártya-erek tágulását okozza, hiperémiát és a kötőhártya ödémáját okozza, amely jellemzően a váladékozással jár. A különböző tényezők kötőhártya-gyulladás, de a leggyakoribb és felelős tényezők az akut bakteriális fertőzés vagy az allergia (Azari és Barney, 2013).
Keratitis: Ez egy olyan állapot, amelyben a beteg látásromlása, fájdalma, vörös szeme, valamint a felhős és átlátszatlan szaruhártya. A gram-negatív és a gram-pozitív baktériumok által okozott keratitis a szaruhártya gyulladásának következménye. A típusok közé tartozik a keratoconjunctivitis (a szaruhártya és a kötőhártya gyulladása) és a keratouveitis (a szaruhártya gyulladása és A baktériumok mellett a vírusok, gombák, protozoonok és paraziták is okoznak keratitist (Klotz et al., 2000).
Trachoma: A trachoma, egy krónikus keratokonjunktivitisz, a világ legfőbb oka a fertőző vakságnak. A Chlamydia trachomatis baktérium okozza. A fertőzés gyermekkorban alakul ki, ami a szemhéj hegesedéséhez vezet, ami felnőttkori látásvesztést eredményez. A betegséget a papillák (a gyulladásos kötőhártya megvastagodásával járó kis erek megnagyobbodása) és a tüszők (a subepithelialis limfoid sejtek kicsi, sárga-fehér emelkedései) kialakulása jellemzi. Ez a vakság leggyakoribb oka Észak-Afrikában és a Közel-Keleten (Mohammadpour et al., 2016).
Száraz szem: A könnyösszetétel bármilyen változása vagy a könnytermelés csökkenése felelős száraz szemre. Ez egy fertőző betegség, amely szennyezett személy szemmel, szemhéjjal, valamint torok- vagy orrváladékkal érintkezve terjed. Kezdetben enyhe irritációt és viszketést okozhat a szemekben és a szemhéjakban, majd a szemhéjak duzzadásához és gennyhez vezethet a szemekben. Kezelés nélkül vaksághoz vezethet (Colligris és mtsai, 2014). gyermekek). A szem melanoma a leggyakoribb rosszindulatú daganat, amely a szemből származik idősebb betegeknél, akiknek középkori kezdete 55 éves. A retinoblasztómát az RB gén inaktivációja okozza, amely befolyásolja a sejtciklust, ami szabályozatlan sejtproliferációhoz vezet. A gyermekeknél a szem rosszindulatú daganatainak leggyakoribb típusának tekintik. Az okuláris melanoma leggyakoribb formája az uvealis melanoma, amely a szem kritikus struktúráihoz közeli kis daganatként fordul elő (Nair et al., 2008).
Glaukóma: A glaukóma gyakori intraokuláris betegség, és ennek tekinthető. világszerte a legnagyobb szemészeti klinikai probléma. Glaukómában az intraokuláris nyomás (IOP) meghaladja a 22 Hgmm értéket. Ezen magas nyomás miatt a retina véráramlása sérül, és ezáltal a perifériás látóidegek halálát okozza (Choi és Kook, 2015). Az ilyen fejlemények, vagyis a gyenge véráramlás és a látóideg halála látásvesztést és végső soron vakságot eredményeznek. Egy másik intraokuláris betegség a normotenzív glaukóma. Ilyen állapotban a glaukómában szenvedő betegek körülbelül 20% -ának közel normál intraokuláris nyomása van, de ennek oka az artériás ellátás görcsje lehet (Hillery et al., 2002).
a szem, különösen a hátsó szegmensben, a szem elülső hasító mechanizmusai miatt bonyolultan kezelhető. Ezért a csökkent gyógyszerkoncentráció a szem hátsó részéig terjed. A periokuláris betegségeket viszonylag könnyű kezelni helyi készítmények alkalmazásával, míg az intraokuláris betegségeket nem. Az intraokuláris fertőzések magukban foglalják a belső szem fertőzését, beleértve a vizes humor, az írisz, az üvegtest, valamint a retina fertőzését.Ezek a betegségek általában okuláris műtét, trauma vagy valamilyen endogén forrás miatt következnek be. Az ilyen fertőzések mindig a szem károsodásának veszélyét jelentik, és növelik annak esélyét, hogy az ilyen fertőzés a szemből az agyba terjedjen (Hillery et al., 2002).
Cytomegalovirus retinitis (CMVR): A CMVR egy a retina vírusos szemfertőzése főként a látásromlásért felelős, amely vakságot eredményez a féktelen HIV-fertőzésben szenvedő betegek körében. Szerzett immunhiányos szindrómás (AIDS) betegeknél ez a leggyakoribb intraokuláris fertőzés, amelyet a citomegalovírus (CMV) okoz. A CMV a herpeszcsoport vírusainak tagja, amelyek általában az általános populációban fordulnak elő. A CMVR diagnózis klinikai és fontos a betegség kezelésében. A különféle antiretrovirális gyógyszerek előrehaladása és fejlesztése segít csökkenteni a CMVR esélyeit. A rendkívül aktív antiretrovirális terápia (HAART) a CD4 + T-sejtek számának javításával csökkentette a betegség és a mortalitás esélyét (Bibert et al., 2014).
Proliferatív Vitreo Retinopathia (PVR): A retina leválasztási műtét kudarcáért leggyakrabban felelős PVR súlyos, vakító betegség, amely a retinális traktus leválásához és a rostos membrán kialakulásához vezet (Ishikawa et al., 2014). A sejtek szaporodása és vándorlása, valamint a retina hasadása a PVR jellemzői. Ez okozza a membránok fejlődését a periretinalis területen és a sejtmembránok összehúzódását a retinán, ezáltal a retina leválását okozza. Ez hasonló a sebgyógyulási folyamathoz, amely magában foglalja a szaporodást, gyulladást és a heg modulációját. A folyamat követheti a normális szemsebgyógyulást, a szövetek helyreállításával és átalakításával együtt. A PVR három fokozatra oszlik, vagyis A, B és C fokozat. Az A fokozat az üvegtestek jelenlétét mutatja. A B fokozat szubklinikai összehúzódást mutat, amelyet a könny szabálytalan vagy gördült széle vagy a retina belső felülete ráncosít. A C fokozat megkülönböztethető a szubretinális vagy preretinalis membránok létezésével (Sadaka és Giuliari, 2012).
Diabetikus retinopátia (DR): A DR cukorbetegség szövődménye és felelős a vakságért (Nentwich és Ulbig, 2015). Ez a cukorbetegség által kiváltott mikrovaszkuláris szövődmény, amely 20–64 éves korban fordul elő. Általában a TJ jelenléte megakadályozza a retina mikrovérekből történő szivárgást. De cukorbetegség esetén a retina erekben lévő TJ károsodik a glükóz felesleges felhalmozódása miatt. Így ezek a retina erek szivárognak, lehetővé téve az intravaszkuláris folyadék bejutását a retinába (Nirmal et al., 2016).
Az életkorral összefüggő makuladegeneráció (AMD): AMD, a vakság egyik fő oka az időseknél a makula (a retina központi területe) érinti. Az AMD-t a lágy drusen jelenléte és az RPE néhány pigmentáris variációja jellemzi. Ezek a puha drusenok az AMD két formájához vezethetnek, vagyis földrajzi atrófiához vagy choroidalis neovascularisatiohoz. Mindkét forma a látásvesztés hasonló klinikai fejlődését befolyásolja. Az AMD progressziójának fontosságát bizonyító különféle jelentős tényezők közé tartoznak a genetikai és környezeti feltételek. Az egyetlen nukleotid polimorfizmus (SNP) és / vagy több gén összefüggésbe hozható az AMD-vel (Shaw és mtsai, 2016).
Endophthalmitis: Ez a vizes és / vagy üvegtest fertőzése, amely visszafordíthatatlan látásromlást eredményezhet az érintett szemben. Ebben az állapotban a mikroorganizmusok behatolnak a szem belső struktúrájába, és következésképpen gyulladásos reakcióhoz vezetnek, amely a szem összes szövetét lefedheti. Az endoftalmitisz két típusa az exogén endoftalmmitisz és az endogén endoftalmmitisz. Az exogén endophthalmitist a szem külső falának sebészeti trauma vagy beavatkozás útján történő lebontása okozza. Ritkán okozza a mikroorganizmusok inváziója. Az endogén endophthalmitis előfordulását ritkábban olyan mikroorganizmusok okozzák, mint például baktériumok (leggyakoribb kórokozók), gombák és paraziták (Meredith és Ulrich, 2012).
Retinitis Pigmentosa (RP): Az RP egy szemmel kapcsolatos betegség, amelyet a rúd fotoreceptorok elvesztéséhez vezető mutációk okoznak. Amint a pálcikák pusztulnak, a kúpok a progresszív oxidatív károsodáson keresztül is végig mennek (Dong és mtsai, 2014). Az RP-t a retina progresszív degenerációja okozza, amely gyakrabban a szemfenék középső perifériás régiójában kezdődik, amely a fovea és a makula felé halad. A rúd-kúp disztrófia az RP leggyakoribb formája, amelyet első jele az éjszakai vakság jellemez, ami a perifériás látótér progresszív elvesztéséhez vezet (Musarella és MacDonald, 2010).
A szembetegségek kezelésére és rendellenességek három fő módszert alkalmaznak a gyógyszerek szembe juttatására, azaz helyi, intraokuláris és szisztémás úton.A leggyakoribb út a gyógyszer szembe juttatásának helyi útja, ahol a gyógyszert közvetlenül a kötőhártyába juttatják. Az intraokuláris gyógyszerbeadást nehezebb megvalósítani, mint a helyi adagolást. Az intravitrealis injekciók és az intraokuláris implantátumok az ilyen bejuttatás általános példái. Ami a szisztémás utat illeti, ez magában foglalja a gyógyszerek beadását injekcióval vagy orálisan. Például a szénhidrogén-anhidráz inhibitorok orális beadása a glaukóma, a szteroidok és a hátsó szembetegségek kezelésére szolgáló antibiotikumok esetében magában foglalja a látóideget, a retinát és az uvealis traktust. A szisztémás út azonban azzal a figyelemre méltó hátránnyal jár, hogy a gyógyszer eloszlik a test különböző szervein, míg a szem nagyon kis mennyiségű szövete kezelést igényelhet (Gokulgandhi et al., 2012).
A szembetegségek hatékony és megfelelő kezelése óriási kihívást jelent a szem egyedi felépítésének, a betegségek természetének és számos szemgát jelenlétének köszönhetően. A szembetegség jellegének és típusának figyelembevételével a megfelelő diagnózis és a szembetegség kezelése jelentős.