Indiana-dűnék
Indiana-dűnék, homokdűnék, erdők, vizes élőhelyek és egyéb környezetek, amelyek a Michigan-tó déli partján találhatók, az északnyugati Indiana-ban, az Egyesült Államokban. a régió az Indiana Dunes Nemzeti Parkon belül található, amely magában foglalja az Indiana Dunes State Parkot. A nemzeti park csaknem 40 mérföldre (40 km) terjed ki Gary és Michigan City között, és egy szakaszos parkterületből áll, amelyet acélgyárak, erőművek, kis közösségek és egy jelentős kikötő szakít meg.
Az 1923-ban létrehozott és 1926-ban megnyitott állami park Chesterton közelében 3,4 négyzetmérföld (8,8 négyzetkilométer) partvonal, mocsárvidék, dűnék és erdők alkotják. A 3 mérföldes (5 km) homokos strand mellett kempingezésre, piknikezésre, horgászatra és túrázásra is lehetőség nyílik. Kiemelkedő tulajdonsága a park keleti végénél lévő nagy átfúvás, ahol a tó szele feltárta az “erdőterületen” folyamatosan sodródó homok által létrehozott “fa temetőt”. A változó dűnék, például a Tom-hegy, majdnem 200 méteres magasságot érhetnek el (60 méter). A 38 méter magas Baldy-hegy évente mintegy 4 méteres sebességgel halad a szárazföldön.
A nemzeti parkot 2019-ben ilyennek nevezték ki. Ezt megelőzően nemzeti Az országos tópart engedélyezése 1966-ban történt, és egy 50 éves küzdelem csúcspontja volt a dűnék megmentése érdekében az iparosodás behatolásától. Ez 13 négyzetmérföld (34 négyzetkilométer) dűne és vizes élőhely megszerzését írta elő. az 1970-es évek, tovább a dunelandot természetvédelmi csoportok erőfeszítései révén szerezték meg, a nemzeti park és az állami park teljes területének összege 62 négyzetkilométerre (62 négyzetkilométer) nőtt. Magában foglalja a közeli Hoosier Prairie-t, a Hobart Prairie Grove-ot, a Heron Rookery-t és a Pinhook Bog-ot.
A nemzeti park – amely madárvonulási úton halad és három szárazföldi oldalán az állami parkot tartalmazza – hosszú homokos strandokkal rendelkezik. , magas dűnék, mély seprűk, erdős szakadékok, préri maradványok, bíróságközi tavak és mocsarak; ebbe beletartoznak a jeges kori gleccserek maradványait jelentő tavak és lápok is. A dűnékben igen változatos növényvilág található, klimatikusan széles körben, a sarkvidéki medveszőlőtől a trópusi orchideákig, a vizes élőhelyektől a sivatagi kaktuszig. A Bailly-tanyát (1822) és a Chellberg-tanyát (1872) történelmi helyként őrzik. Henry Chandler Cowles botanikus az 1890-es években a dűnék tanulmányozása után fogalmazta meg az ökológiai szukcesszió fogalmát.