hitből

A katolikus egyház katekizmusa azt mondja, hogy az egyház teljes liturgikus élete az eucharisztikus áldozat és a szentségek körül forog. Összesen 7 szentség létezik: Keresztelés, Megerősítés, Eucharisztia, Bűnbánat, Betegek Kenete, Papi Rend és Házasság.

Mindegyik áll ezekből? Ferenc pápa 2014 első hónapjaiban szentelte általános közönségét annak jelentésének és fontosságának kifejtésére. Íme néhány rövid kivonat a Legfelsőbb Pápának a szentségekről szóló katekéziséből:

Keresztelés

A keresztség az a szentség, amelyre maga a hitünk épül, amely Krisztusban és egyházában élő tagként olt be bennünket. Az Eucharisztia és a megerősítés együtt alkotja az úgynevezett “keresztény beavatást”, amely egy egyedülálló és nagy szentségi esemény, amely az Úrhoz konfigurál minket, és jelenlétének és szeretetének élő jelévé tesz bennünket.

Ez nem formalitás. Ez egy olyan cselekedet, amely mélyen megérinti létünket. A megkeresztelt vagy a meg nem keresztelt gyermek nem ugyanaz. A megkeresztelt vagy a meg nem keresztelt személy nem ugyanaz. Mi, a keresztséggel elmerülünk abban a kimeríthetetlen életforrásban, amely Jézus halála, a történelem legnagyobb szerelmi cselekedete; és ennek a szeretetnek köszönhetően új életet élhetünk, már nem a gonosz, a bűn és a halál erejében, hanem Istennel, valamint testvéreinkkel való közösségben.

Megerősítés

A “szent krizmusnak” nevezett olaj révén a Lélek erejével Jézus Krisztushoz igazodunk, aki az egyetlen hiteles “felkent” egy “, a” Messiás “, Isten Szentje. A „megerősítés” kifejezés később arra emlékeztet bennünket, hogy ez az úrvacsora a keresztelési kegyelem növekedését hozza: szilárdabban összekapcsol bennünket Krisztussal; az egyházzal való kötelékünk megvalósulásához vezet; A Szentlélek különleges erejét adja nekünk a hit terjesztésére és megvédésére, Krisztus nevének megvallására és soha nem szégyenkezésére keresztje miatt.

Természetesen fontos, hogy a megerősítetteknek megfelelő felkészülést kínáljunk, amelynek arra kell irányulnia, hogy a Krisztusba vetett hithez való személyes ragaszkodás felé terelje őket, és felébressze bennük az egyházhoz való tartozás érzését.

Olvassa el: Tanácsok gyermekei keresztszülei kiválasztásához

Eucharisztia

Az Eucharisztia a “keresztény beavatás” középpontjában áll, a keresztséggel és a konfirmációval együtt, és ez az egyház életének forrása. A szeretet e szentségéből valójában a hit, a közösség és a tanúságtétel minden hiteles útja fakad.

Az eucharisztia ünnepe sokkal több, mint egy egyszerű bankett: pontosan Jézus húsvétjának emlékműve, az üdvösség központi misztériuma. Az “emlékmű” nem csupán emléket, egyszerű emléket jelent, hanem azt is jelenti, hogy minden alkalommal, amikor megünnepeljük ezt a szentséget, részt veszünk Krisztus szenvedélyének, halálának és feltámadásának misztériumában. Az Eucharisztia képezi Isten üdvösségének csúcsát: az Úr Jézus, aki törött kenyeret készít magának értünk, valójában minden irgalmát és szeretetét önti ránk, oly módon, hogy megújítsa szívünket, létünket és utunkat, viszonyuljon hozzá és a testvéreinkhez. Éppen ezért, amikor közeledünk ehhez az úrvacsorához, azt mondjuk, hogy „fogadja az úrvacsorát”, a „közösség”: ez azt jelenti, hogy a Szentlélek erejében az eucharisztikus asztalnál való részvétel egyedülállóan és mélyen igazít minket Krisztushoz, csodálkozunk azon a teljes közösségen az Atyával, amely a mennyei lakomát jellemzi, ahol minden szentnél örömünk lesz szemtől szemben szemlélni Istent.

Bánat és megbékélés

A megbékélés szentsége a gyógyítás szentsége. Amikor gyónni megyek, meg kell gyógyítanom magam, meggyógyítom a lelkemet, meggyógyítom a szívemet és valamit, amit tettem, és ez nem működik jól. A mélységes kötelékükben a legjobban kifejező bibliai kép a megbocsátás és a paralitikusok gyógyulásának epizódja, ahol az Úr Jézus egyszerre tárja fel magát a lelkek és testek orvosával.

A bűnbánat és megbékélés szentsége közvetlenül a húsvéti misztériumból fakad. Húsvét legközelebbi délutánján az Úr megjelenik a tanítványok előtt, bezárkózva a felsőbb terembe, és miután „Békesség neked” köszönéssel szólította meg őket, lehelte őket, és így szólt: „Fogadjátok el a Szentlelket; kinek te bocsássák meg bűneiket “(Jn 20, 21-23) Ez a szakasz az e szentség legmélyebb dinamikáját tárja fel.Először is az a tény, hogy a bűneink megbocsátása nem adható meg magunknak. Nem mondhatom: megbocsátom a bűneimet. Megbocsátást kérnek, mástól kérnek, a vallomásban pedig Jézustól kérünk megbocsátást. A megbocsátás nem erőfeszítéseink gyümölcse, de ajándék, a Szentlélek ajándéka.

Olvassa el: Miért kell paphoz gyónni?

Betegek kenése

A betegek kenetének szentsége, amely lehetővé teszi számunkra, hogy kezünkkel megérintsük Isten irgalmát az emberek iránt. Korábban “szélsőséges kenetnek” hívták, mert a halál közeli szellemi kényelemként értették. Ehelyett a “Betegek kenetéről” való beszélgetés segít kiszélesíteni tekintetünket a betegség és a szenvedés élményére, Isten irgalmának látóhatárán.

Maga Jézus az, aki megkönnyíti a betegeket, erőt ad nekik, reményt ad nekik, segít nekik; megbocsátani a bűneit is. És ez gyönyörű. Nem szabad azt gondolnunk, hogy ez tabu, mert mindig szép tudni, hogy a fájdalom és a betegség pillanatában nem vagyunk egyedül: a pap és azok, akik jelen vannak a Betegek Kenetében, valójában az egész keresztény közösség, amely egyetlen testületként összefog bennünket a szenvedők és családjaik körében, táplálva bennük a hitet és a reményt, és imádsággal és testvéri melegséggel fenntartva őket.

imádkozzunk az elhagyott betegekért. az Úr Jézust az apostoloknak, hogy nyáját etesse, Lelke erejével és szíve szerint. Jézus nyáját nem az emberi erő erejével vagy a saját erejével táplálja, hanem a Lélek erejével és az ő szíve szerint Jézus szívével, amely a szeretet szíve. A papnak, a püspöknek, a diakónusnak szeretettel kell táplálnia az Úr nyáját. Ha nem szeretettel teszed, akkor semmi haszna. És ebben az értelemben a szolgálatra kiválasztott és felszentelt miniszterek hosszabb időre meghosszabbítják Jézus jelenlétét, ha ezt a Szentlélek erejével teszik Isten nevében és szeretettel.

Akiket felszentelnek, a közösség elé kerülnek “Elöl” vannak igen, de Jézus számára ez azt jelenti, hogy saját tekintélyét szolgálatba állítja, mivel ő maga ezekkel a szavakkal demonstrálta és tanította a tanítványokat: “Tudja, hogy a népek vezetői tirannizálják őket, és hogy a nagyok elnyomja őket. Nem lesz köztetek; aki nagy akar lenni köztetek, legyen az szolgája, és aki első akar lenni köztetek, legyen rabszolgája. Ahogyan az Emberfia sem jött el szolgálni, hanem szolgálni és életét sokakért váltságdíjban adni “. Az a püspök, aki nincs a közösség szolgálatában, nem jár jól; Az a pap, aki nem a közösségének szolgálatában áll, nem jár jól, téved.

Olvassa el: Papi megújulás a bázistól

Házasság

Ez az úrvacsora elvezet minket Isten tervének középpontjába, amely szövetségterv az ő népével, mindannyiunkkal, a közösség terve. A Genezis könyvének, a Biblia első könyvének elején, a teremtéstörténet megkoronázásaként azt mondják: “Isten az embert saját képmására teremtette, Isten képmására teremtette őt, férfit és nőt is. megteremtette őket … Ezért hagyja el a férfit apjának és anyjának, egyesül feleségével és a kettő egy testté válik “(Gn 1, 27; 2, 24).

Olvassa el: 8 tipp Ferenc pápától a boldog házassághoz

Isten képmása a házaspár: a férfi és a nő; nemcsak a férfi, nemcsak a nő, hanem mindkettő. Ez Isten képe: a szeretet, Isten velünk kötött szövetsége a férfi és a nő közötti szövetségben jelenik meg. És ez gyönyörű. A szeretetre vagyunk teremtve, Isten és szeretetének tükrében. A házastársi unióban pedig a férfi és a nő ezt a hivatást a kölcsönösség, valamint a teljes és végleges élet közösségének jegyében végzi. Amikor egy férfi és egy nő a házasság szentségét ünnepli, Isten úgymond “visszatükrözi” őket, rányomtatja rájuk saját vonásait és szeretetének kitörölhetetlen jellegét. A házasság Isten irántunk való szeretetének képe.

Érdekelheti: 10 hiba, amely megszakítja a házasságot