Himalája hegység
A Himalája-hegység India és Ázsia harmadfokú kontinens-kontinens ütközése során keletkezett, és tartalmazza a legmagasabb hegyeket, valamint azokat, amelyek a legnagyobb függőleges megkönnyebbülést mutatnak rövid távolságokon a világon. A hatótávolság több mint 1800 mérföldre (3000 km) terjed ki az afganisztáni Kabul melletti Kara-koramtól, a tibeti Lhasa mellett az indiai Assam tartomány távoli Arunachal Pradesh-ig. A világ 14 csúcsa közül tíz, amelyek meghaladják a 8000 m-t, a Himalájában találhatók, ideértve a Mount Everestet, a 8850 m-es 29 035 lábat, a Nanga Parbatot, a 8123 m-es 26 650 lábat és a Namche Barwát. A Himaláját lefolyó folyók a világon a legmagasabb hordalékkibocsátást mutatják, beleértve az Indust, a Gangeszt és a Brahmaputrát. A Himalája déli oldalán lévő Indo-Gangetic síkság előteret jelent. az üledékekkel teli medence erodálódott a hegyekből, és az India félsziget prekambriumi és gondwanai kőzeteire rakódott le. A Himalája északi peremét a világ legmagasabb és legnagyobb felemelt fennsíkja, a Tibeti-fennsík jelöli.
A Himalája a világ egyik legfiatalabb hegyvonulata, de hosszú és bonyolult történelemmel rendelkezik, amelyet legjobban a tartományok öt fő szerkezeti és tektonikai egységének összefüggésében lehet megérteni. A szubhimalája magában foglalja a neogén Siwalik molassát, amelyet déli irányban a fő frontális tolóerő határol, amely a Siwalik molasse-t az Indo-Gan-getic síkság fölé helyezi. Az alsó vagy a Szubhimalája a fő határhúzás mentén húzódik a Szubhimaláján, és főként az indiai pajzs északi pereméből származtatott deformált nyomólapokból áll. A Magas-Himalája a kristályos aljzatos kőzetek nagy területe, amely a központi középső tolóerő mentén a Szubhimalája fölé tolódik. Északabbra a Magas-Himalája üledéksorozat vagy a tibeti Himalája üledékes kőzetekből áll, amelyek a Magas-Himalája kristályos
alagsorában rakódnak le. Végül az Indus-Tsangpo varrat a Himalája és az északi Tibeti-fennsík közötti varrat.
A Himalájában található üledékes kőzetek az indiai szubkontinensen rögzítik az eseményeket, köztük egy késő végén egy vastag Cam-Brian-Ordovician-t. Szénsavas / korai perm periódusú gondwanai szekvencia, majd a hasadási és süllyedési események során a Tethys és a Neotethys óceán peremén lerakódott kőzetek. India és Ázsia ütközése a kora eocén folyamatában volt. Ez az ütközés feltárta a Himalája különféle szikláit, és gazdag geológiai történelmet tárt fel, amely egészen a prekambriáig nyúlik vissza, ahol az Aravalli és Delhi kratonok pajzsköveit 500 millió éves gránitok hatolják be. a tethyanai óceáni kéreg szubdukciója Tibet déli peremén mentén Andok stílusú ívet alkotott, amelyet a transz-himalája batolit képvisel, amely nyugat felé nyúlik a kohisztáni sziget ívsorába. Az ophiolitok elnyomása és a nagynyomású (blueschista fácies) metamorfizmus, amely körülbelül 100 millió évvel ezelőtt történt, vélhetően összefüggésben áll ezzel a szubdukcióval. A tolóerők elkezdtek halmozódni az indiai szubkontinensen, és a miocén megkísérelte az indiai lemez mély intrakrustális szubdukcióját Tibet alatt, a Fő Középső tolóerő mentén, magas fokú metamorfizmust alkotott, és gránit kőzetekből álló készletet generált a Himalájában. 15-10 millió évvel ezelőtt a déli irányba mozdultak el a fő frontális tolóerő, amely még mindig aktív.
Olvassa tovább itt: Indogangetikus síkság
Hasznos volt ez a cikk?