Dolomit: az az ásvány, amelynek nem szabad léteznie – A tudósok soha nem tudták dolomitot előállítani úgy, ahogy az ásvány természetes módon képződik. Az elméletek jöttek és mentek, de eredetének rejtélye megmarad

Írta: Julian Fowles

Kétszáz évvel ezelőtt Deodat de Dolomieu francia természettudós először
leírta az üledékes kőzetet, amely hegycsoportot alkot Olaszország északi részén. szürke, porózus és gyakran tele kövületekkel, ezt a sziklatípust még soha nem különböztették meg attól a mészkőtől, amelyre annyira hasonlít. Most mind a szikla, mind az ásványi anyag amiből készült, emlékezetében dolomitnak nevezik, és maguk a hegyek – a daganat része Tirol – jelenleg a Dolomitok néven ismertek. De bár a dolomitot viszonylag egyszerű azonosítani, eredete kevésbé nyilvánvaló. 200 éve a geológusok minden rendelkezésükre álló eszközt megpróbáltak felfedezni, hogy ez a rejtélyes ásványi anyag hogyan alakul.
A terepmunka, a kísérletek és az elmélet mind elmaradtak a létfontosságú bizonyítékok előállításától, amelyek meghatározzák a feltételeket amelyben a dolomit képződik.
Dolomieu 1791-es leírása óta a tudományos szakirodalom tele van a dolomitképződés elhagyott modelljeivel. Ma is geológusok vitatják a „dolomit-problémát”.

A dolomit vagy a kalcium-magnézium-karbonát, a CaMg (CO3) 2, egy általános ásvány, általában mészkővel (kalcium-karbonáttal) és más üledékes kőzetekkel található meg. Régóta ismert, hogy ólom-, cink- és ezüst-szulfid ásványi anyagokat tartalmaz; az elmúlt 50 évben egyre fontosabbá vált mind a szénhidrogének forrásaként, mind a víztározóként. Az észak-amerikai karbonáttartályokból kinyerhető olaj- és gázkészletek mintegy 80 százaléka dolomitban található. A szénhidrogének keresése sok érdeklődést motivált a kialakulása iránt.

A Dolomieu felfedezése óta eltelt 200 évben a dolomit-eredet sokrétű problémává vált. Az alapvető rejtvény felmerül …