Minden első farkas-kutya tenyésztés után a kapott kölyökkutyák későbbi tenyésztése csak hibridek és kutyák között volt – több farkasvért nem vezettek be. Az így létrejött utódokat a hibrid kutyák fizikai és temperamentumos tulajdonságainak megvizsgálására tanulmányozták, beleértve a szívósságot, a képzési képességet, az állóképességet és egyebeket. A kezdeti farkas-kutyatenyésztésből eltávolított (F3, ill. F4) kutyákat három és négy generációval eltávolították kutyákként.
Miután a kísérlet befejeződött, más tenyésztők kézbe kapták a hibrid kutyákat, és tovább finomították őket, hogy megszilárdítsák a kívánatos tulajdonságokat, útközben még néhány farkast felhasználva. 1982-ben a csehszlovák farkaskutya hivatalos elismerést kapott a Tenyésztők Klubjától, abban az évben 43 kölyökkutya került be a prágai törzskönyvbe. 1983 óta nem használtak farkast a csehszlovák farkaskutyatenyésztésben.
2001-ben a csehszlovák Vlcak-ot felvették az American Kennel Club (AKC) Alapítvány részvényszolgálatába. A fajtát a munkacsoportba osztják be, amikor teljes elismerést kap. 2006-ban a fajtát az Egyesült Kennel Klub (UKC) teljes mértékben elismerte.