Az Ortolani-vizsgálat újraértékelése a csípő fejlődési diszpláziájában szenvedő gyermekeknél

Az Ortolani-manővert jelenleg elfogadják pontos tesztként a csípő fejlődési diszlokációjának kimutatására. A klinikai tünetek azonban nem mindig korrelálnak az ultrahangon észlelt eredményekkel. A combfej ultrahang által dokumentált helyzete korrelált a klinikai Ortolani-vizsgálat eredményével, hogy jobban megértsük az Ortolani-teszt értékét és érvényességét. Két populációt hasonlítottak össze: a csípő pozitív Ortolani jellel és a csípő negatív Ortolani előjellel, de ultrahanggal dokumentált elmozdult csípővel. Az Ortolani-pozitív csoportban 45 beteg volt (53 érintett csípő), az Ortolani-negatív csoportban pedig 24 beteg (25 elmozdult csípő). A combfej nyugalmi helyzete, az érintettség oldala és a szex nem mutatott szignifikáns különbséget az Ortolani-pozitív és a-negatív csoport között. Az Ortolani-pozitív csoportban a betegek átlagéletkora kevesebb volt (átlag 28 nap), és statisztikailag különbözött (P < 0,05) az Ortolani-negatív csoportban lévőkétől (átlag, 91 napok). Összegzésként elmondhatjuk, hogy a diszlokált csípők, amelyek hasonló combcsontfej-mozgást mutatnak, Ortolani-pozitív vizsgálatot eredményezhetnek fiatalabb betegnél, és Ortolani-negatív vizsgálatot idősebb betegeknél. Az Ortolani által leírt klasszikus klinikai módszer a csípő elmozdulásának kimutatására, amelyben az érintett csípő combját elrabolják, és a combcsont fejét az acetabulumba redukálják, téves lehet. Valamennyi Ortolani-pozitív csípő rendellenes volt, mivel a pozitív Ortolani-vizsgálatra jellemző érzés teljes csökkentés nélkül, és bizonyos esetekben csökkentés nélkül is érezhető, ahogy az ultrahang dokumentálja.