Automatikus stabilizátor
Ez a szakasz az automatikus stabilizációt beépíti egy nagyjából keynesi szorzó modellbe.
M ultiplier = 1 1 – {\ displaystyle Multiplier = {\ frac {1} {1 -}}}
- MPC = marginális fogyasztási hajlandóság (a hazai fogyasztásra fordított növekményes jövedelem töredéke)
- T = marginális (indukált) adókulcs (az inkrementális jövedelem töredéke) amelyet adóként fizetnek be)
- MPI = Marginal import hajlandóság (az importra fordított növekményes jövedelem töredéke)
Minden más dolgot állandóan tartva, ceteris paribus, annál nagyobb az adók szintje, vagy annál nagyobb az MPI, akkor ennek a szorzónak az értéke csökken. Tegyük fel például, hogy:
→ MPC = 0.8 → T = 0 → MPI = 0.2
Itt van egy gazdaságunk, nulla marginális adóval és nulla transzferfizetéssel. Ha ezeket az adatokat behelyettesítjük a szorzó képletbe, akkor az eredmény 2,5 lesz. Ez a szám adná azt a példát, amikor a kiadások (például) egymilliárd dolláros változása az egyensúlyi reál-GDP 2,5 milliárd dolláros változásához vezetne.
Most olyan gazdaságot vegyünk, ahol pozitív adók vannak (növekedés) 0-tól 0,2-ig), miközben az MPC és az MPI ugyanaz marad:
→ MPC = 0.8 → T = 0.2 → MPI = 0.2
Ha ezeket az ábrákat most behelyettesítenénk a szorzó képletbe, a kapott ábra 1.79. Ez a szám azt a példát adná nekünk, ahol ismét egy milliárd dolláros kiadásváltozás most csak az egyensúlyi reál-GDP 1,79 milliárd dolláros változásához vezetne.
Ez a példa megmutatja, hogyan csökkenti a szorzót a létezés automatikus stabilizátort, és ezáltal hozzájárul a reál GDP ingadozásainak csökkentéséhez a kiadások változásai miatt. Ez a példa nemcsak a T változásával működik, hanem az MPI megváltoztatásával is, miközben az MPC és a T is állandó marad.
A közgazdászok között széles körű egyetértés van abban, hogy az automatikus stabilizátorok gyakran léteznek és működnek a rövid távon.
Ezenkívül az import gyakran csökken a recesszió idején, vagyis a nemzeti jövedelem nagyobb részét itthon töltik, nem pedig külföldön. Ez hozzájárul a gazdaság stabilizálásához is.