Auteur-elmélet

Auteur-elmélet, a filmalkotás elmélete, amelyben a rendezőt tekintik a mozgókép fő alkotóerejének. Az 1940-es évek végén Franciaországban felmerült szerzői elmélet – ahogy Andrew Sarris amerikai filmkritikus szinkronizálta – André Bazin és Alexandre Astruc filmes elméleteinek kinövése volt. A nouvelle homálynak, vagy Új Hullámnak nevezett francia filmművészeti mozgalom alapköve, a rendező-író elmélete elsősorban Bazin Cahiers du cinéma (1951-ben alapított) folyóiratában került előrehaladásra. Két elméleti teoretikusa – François Truffaut és Jean-Luc Godard – később a francia Új Hullám fő rendezői lettek.

Az szerzői elmélet, amely nagyrészt Astruc caméra-stylo (” kamera-toll ”) szerint a rendező, aki a mozgókép minden audio és vizuális elemét felügyeli, inkább a film” szerzőjének “tekinthető, mint a forgatókönyv írójának. Más szavakkal, olyan alapvető vizuális elemek, mint a kamera elhelyezése, a blokkolás, a megvilágítás és a jelenet hossza, nem pedig a cselekmény vonala, közvetítik a film üzenetét. A szerzői elmélet hívei azt állítják továbbá, hogy a filmileg legsikeresebb filmek a rendező félreérthetetlen személyes bélyegét viselik.