Artériás baroreceptorok
Az artériás vérnyomást általában szűk tartományon belül szabályozzák , az átlagos artériás nyomás felnőtteknél jellemzően 85 és 100 Hgmm között mozog. Fontos, hogy szigorúan ellenőrizzék ezt a nyomást, hogy biztosítsák a szervek megfelelő véráramlását az egész testben. Ezt negatív visszacsatolási rendszerek valósítják meg, amelyek nyomásérzékelőket (azaz baroreceptorokat) tartalmaznak, amelyek érzékelik az artériás nyomást. A legfontosabb artériás baroreceptorok a carotis sinusban (a külső és a belső carotis elágazásánál) és az aortaívben helyezkednek el (1. ábra). Ezek a receptorok reagálnak az artériás fal megnyújtására, így ha az artériás nyomás hirtelen megemelkedik, akkor ezen erek falai passzívan kitágulnak, ami megnöveli a receptorok által generált akciós potenciálok tüzelési gyakoriságát. Ha az artériás vérnyomás hirtelen leesik, az artériás falak csökkent megnyúlása a receptor égetésének csökkenéséhez vezet.
A carotis sinus baroreceptorokat a Hering sinus idege innerválja, amely a glossopharyngealis ideg egyik ága ( IX koponyaideg). A glossopharyngealis ideg szinapszisai vannak az agytörzs medullájában elhelyezkedő nucleus tractus solitariusban (NTS). Az aortaív baroreceptorait az aortaideg innerválja, amely ezután az NTS-be utazó vagusideggel (X koponyaideg) egyesül. Az NTS modulálja a szimpatikus és paraszimpatikus (vagális) neuronok aktivitását a medullában, amelyek viszont szabályozzák a szív és az erek autonóm szabályozását.
Az artériás baroreceptorok e két helye közül a carotis sinus mennyiségileg a legfontosabb az artériás nyomás szabályozásában. A carotis sinus receptorok 60-180 Hgmm közötti nyomásra reagálnak (2. ábra). Az aortaíven belüli receptorok küszöbnyomása magasabb, és kevésbé érzékenyek, mint a carotis sinus receptorok. A carotis sinus maximális érzékenysége a normális átlagos artériás nyomás közelében jelentkezik; ezért az artériás nyomás ezen “beállított pont” körüli nagyon kis változásai drámai módon megváltoztatják a receptor égését, így az autonóm szabályozás oly módon módosítható, hogy az artériás nyomás nagyon közel marad a beállított ponthoz. Ez az alapérték a testmozgás, a magas vérnyomás és a szívelégtelenség során változik. Krónikus magas vérnyomás esetén például a válaszgörbe jobbra tolódik, ezzel növelve az alapjelet. Ez részben megmagyarázza, hogy az artériás nyomás hogyan maradhat megemelve krónikus magas vérnyomás alatt.
A baroreceptorok érzékenyek a nyomásváltozás sebességére, valamint az állandó vagy az átlagos nyomásra. Ezért egy adott átlagos artériás nyomásnál a pulzusnyomás (szisztolés mínusz diasztolés nyomás) csökkentése csökkenti a baroreceptor tüzelési sebességét. Ez fontos olyan körülmények között, mint a vérzéses sokk, amikor az impulzusnyomás és az átlagos nyomás is csökken. A csökkentett átlagos nyomás és a csökkentett impulzusnyomás kombinációja felerősíti a baroreceptor válaszát.
Bár a baroreceptorok bármelyik növekedésre reagálhatnak vagy a szisztémás artériás nyomás csökkenése, legfontosabb szerepük az artériás nyomás hirtelen csökkenésére reagál (3. ábra). Ez akkor fordulhat elő, amikor egy személy hirtelen feláll, vagy vérvesztést (vérzést) követ. Az artériás nyomás (átlag, pulzus vagy mindkettő) csökkenése a baroreceptor csökkenését eredményezi. A medulla autonóm neuronjai a szimpatikus kiáramlás fokozásával és a parasimpatikus (vagális) kiáramlás csökkentésével reagálnak. Normál fiziológiai körülmények között a baroreceptor tüzelése tónusos gátló hatást gyakorol a medulla szimpatikus kiáramlására. Ezért az akut hipotenzió a szimpatikus aktivitás gátlását eredményezi a medullában, így a rostralis ventrolaterális medullában fellépő szimpatikus aktivitás megnő. Ezek az autonóm változások érszűkületet (megnövekedett szisztémás érellenállást, SVR), tachycardiát és pozitív inotropiát okoznak. Az utóbbi két változás növeli a szívteljesítményt. A szívteljesítmény és az SVR növekedése az artériás nyomás részleges helyreállításához vezet.
Fontos megjegyezni, hogy a baroreceptorok alkalmazkodnak az artériás nyomás tartós változásaihoz. Például, ha az artériás nyomás hirtelen csökken, amikor egy személy áll, a baroreceptor tüzelési sebessége csökken; bizonyos idő elteltével azonban a lövés visszatér a normális szint közelébe, mivel a receptorok alkalmazkodnak az alacsonyabb nyomáshoz. Ezért az artériás nyomás hosszú távú szabályozásához más mechanizmusok (elsősorban hormonális és vese) aktiválódása szükséges a normális vérnyomás fenntartása érdekében.
Felülvizsgált 2016.12.8.