7c. Zenger János Péter tárgyalása

John Peter Zenger a fiatal amerikai gyarmatok sajtószabadságának szimbólumává vált. A fentiekben a tárgyalási eljárás nyomtatása látható.

A modern világban nem létezett demokrácia szabad sajtó nélkül. Az újságok és röpiratok lehetővé teszik az eszmecserét és az ellentétek hangoztatását. Amikor egy korrupt kormány tartja a hatalmat, a sajtó kritikus fegyverré válik. Szervezi az ellenzéket és elősegítheti a forradalmi elképzelések terjedését. John Peter Zenger, a New York-i nyomdász tárgyalása fontos lépés volt az amerikai gyarmatosítók e legértékesebb szabadsága felé.

John Peter Zenger német bevándorló volt, aki The New York Weekly Journal című kiadványt nyomtatott. Ez a kiadvány keményen rámutatott a korrupt királyi kormányzó, William S. Cosby tetteire. A kormányt azzal vádolta, hogy választásokat csalt, és lehetővé tette a francia ellenség számára, hogy felfedezze New York kikötőjét. A kormányzót különféle bűncselekményekkel vádolta, és alapvetően idiótának titulálta. Noha Zenger csupán kinyomtatta a cikkeket, börtönbe hurcolták. A szerzők névtelenek voltak, és Zenger nem nevezte meg őket.

1733-ban Zengert rágalmazással vádolták, egy jogi kifejezéssel, amelynek jelentése ma számunkra egészen más, mint neki szólt. Korában rágalmazás volt, amikor olyan információkat tett közzé, amelyek ellentétesek a kormánnyal. Az igazságnak vagy a hamisságnak nem volt jelentősége. Soha nem tagadta a darabok kinyomtatását. A bíró ezért úgy érezte, hogy az ítélet soha nem volt kérdéses. Valami nagyon meglepő történt.

Az első zsűri tele volt olyan személyekkel, akik a Cosby bérszámfejtésén voltak. E folyamat során Zenger felesége, Anna folyamatosan forgatta a sajtókat. Jelentései azt eredményezték, hogy Cosby zsűrijét felváltotta Zenger társainak igazi zsűrije.

Amikor a tárgyalás megkezdődött, és Zenger új ügyvédje megkezdte védekezését, a tárgyalóteremben felháborodás csapkodott. a kolóniák ügyvédje, a filadelfiai Andrew Hamilton fokozta Zenger védelmét. Hamilton beismerte, hogy Zenger kinyomtatta a vádakat, és az ügyészséget követelte, hogy igazolja azokat. A zsűri felkavaró fellebbezésében Hamilton új ügyfelének szabadon bocsátását kérte. “Nem egy szegény nyomtató oka – állította -, hanem a szabadság oka”. A bíró elrendelte az esküdtszéknek, hogy ítélje el Zengert, ha úgy gondolják, hogy ő nyomtatja ki a történeteket. De a zsűri kevesebb mint tíz perc múlva tért vissza bűnösséggel.

Az éljenzők megtöltötték a tárgyalót, és hamarosan elterjedtek az egész vidéken. Zengert és Hamiltont hősként üdvözölték. A szabadság másik építőköve volt a helyén. Bár a sajtó valódi szabadsága az első módosítás elfogadásáig nem volt ismert, az újságkiadók szabadabbnak érezték magukat őszinte nézeteik kinyomtatásában. Az amerikai forradalom közeledtével ez a szabadság egyre fontosabbá válik.