10 legjobb mesét, amelyet mindenkinek el kell olvasnia

A legnagyobb mesék – Dr. Oliver Tearle választotta ki

Ahogy GK Chesterton megjegyezte: „Tündérmeséket hagytam az óvoda padlóján, és azóta nem találtam olyan értelmes könyvet.” Angela Carter, aki a mesét a Véres kamra című gyűjteményében találta fel Más történetek megállapította, hogy a mese olyan történet, amikor az egyik király egy másik királyhoz megy kölcsönözni egy csésze cukrot. A legjobb mesék időtlenek és mégis örökké modernek, mélyen megtartott és széles körben megosztott érzelmeket és erkölcsi attitűdöket érintenek. Az alábbiak nem a végleges mesék kimerítő felsorolását jelentik, hanem inkább azt a kísérletünket, hogy kiválasztjuk a tíz legnagyobb mese történetét. Mint mindig, örömmel vesszük javaslatait a megjegyzésekben, bármilyen figyelemre méltó mulasztás miatt. A klasszikus mesék legjobb antológiája, mivel tartalmazza mind a történeteket, mind a nagyon informatív tudományos bevezetőket, továbbra is A klasszikus mesék .

Puss in Boots. Az „állat mint segítő” mese klasszikus példája, a „Puss in Boots” belépett a klasszikus mese kánonjába, amikor Charles Perrault felvette 1697-es mesekollekciójába, bár sok a legnagyobb meséhez hasonlóan korábbi változata megtalálható az 1634-es Pentamerone-ban, a szóbeli népmesék gyűjteményében, amelyet Giambattista Basile állított össze. A klasszikus mese Perrault című előadásában a csizmás macska megmutatja pofátlan és vállalkozó szellemét, és segíti szegény szerencsétlen gazdáját a társadalmi létrán. De cselszövése megkérdőjelezhető magatartással és trükkökkel jár …

’Rumpelstiltskin’. Amint azt máshol elárultuk, bár ez a mese szorosan kapcsolódik a Grimm testvérekhez és a 19. század eleji újraszerzésükhöz, a „Rumpelstiltskin” alaptörténete valójában körülbelül 4000 évre nyúlik vissza. A mohó királyt, hanyag apát és egy titokzatos, gyermekéhes törpét tartalmazó mese, a „Rumpelstiltskin” egy furcsa, de tartós mese, amelynek gyökerei a rossz termés miatti félelmekben rejlenek – vagy, amint a fent számos egyéb hihető hatás.

Rapunzel. Ez a Grimm mesekatalógus újabb állomása, bár a mese legkorábbi változatában a XVI. A „Rapunzel” (a „rampion” szóból származik, egyfajta saláta) sok klasszikus mesejellemzőt tartalmaz: a szorongatott lányt, a gonosz mostohafigurát, a jóképű herceget. De a Grimms legkorábbi változata nem volt más, mint egy gyermekmese, sőt a fertőtlenített újraszövegezés is utal a történet „felnőtt” tartalmára. Ennek ellenére ez klasszikus, és az aranyhajú Rapunzel képe, amely a haját engedi le a toronyból, amelyben bebörtönzik, nagyjából mindenki számára ismert.

’A békaherceg’. Rövid és meglehetősen egyértelmű mese: „A béka herceg” a XIX. Században vált igazán népszerűvé a Grimm testvéreknél, majd Nagy-Britanniában számos viktoriánus átbeszéléssel, bár vannak olyan elődei a béka hercegi mesének, amelyet jóval korábbi, középkori irodalomban találhatunk, ilyenek mint Chaucer „Bath mese felesége” című művében, amely megosztja néhány központi jellemzőjét. Ez a mese – egy hercegnőről, aki egy békától fogad segítséget a házasságkötésért cserébe – szintén megoszt bizonyos hasonlóságokat a „Rumpelstiltskin” -vel, mivel mindkét történetben egy lány segítséget kap egy förtelmes asszisztenstől, aki aztán valamit követel cserébe. De ebben a történetben mindenképpen van egy kellemes fordulat a mesében …

’A Hókirálynő’. Ez a mese kissé szokatlan ezen a listán, mivel ahelyett, hogy már meglévő szóbeli vagy írásbeli elbeszéléseken alapulna, Hans Christian Andersen eredeti története volt 1844-ben. A Frozen című film ihlette a Hókirálynő című filmet. két gyermek, egy fiú és egy lány, akik a jó és a gonosz csatájába keveredtek – egy törött tükörrel, amely torzítja azt, amit tükröz. A tükör egészségtelen cinizmust képvisel, amely elpusztítja a fiatalos ártatlanságot. Ami talán leginkább figyelemre méltó ebben a mesében – még inkább, mint Andersen többi nagy meséjében -, hogy (spoiler riasztás) a történet középpontjában álló gonosz szereplő, nevezetesen maga a Hókirálynő, nem kap jelmeze a mese végén. Itt elemeztük ezt a történetet.

’Csipkerózsika’. A „Csipkerózsika”, attól függően, hogy a történet melyik verzióját olvassa el, Csipkerózsika, Talia, Kis Briar Rose, Rosamond vagy Aurora néven szerepel. Ugyanis sok más klasszikus meséhez hasonlóan a Csipkerózsika mese is számos változatban létezik, amelyek mindegyike finoman – vagy egyes esetekben egészen feltűnően – különbözik a többitől.A központi cselekmény részletei azonban változatlanok: egy király védi gyönyörű lányát, a hercegnőt. Annak a próféciának a hallatán, hogy meghal, amikor egy szilánk megszúrja, a király kitiltja a len és a fonóeszközöket palotájából, hogy megvédje lányát egy ilyen sorstól. És mégis a jóslat beteljesedését hivatott elérni, ami a gyönyörű hősnő halálához vezet …

’Hamupipőke’. A Hamupipőke-történet nyomtatott legkorábbi megjelenése 1634-ben volt a Pentamerone-ban. Itt Hamupipőkét Cenerentolának hívják. 1697-ben Charles Perrault francia író közzétette Cendrillon történetét, a történet egyik változatát. Perrault számos, a történettel eredendően összefüggő részletet – nevezetesen a tököt, a tündér keresztanyát és az üvegpapucsot – Basile változatához tette hozzá, amelyben már szerepeltek a gonosz mostohaanyák és a gonosz mostohanővérek. De valójában a történet még régebbi, mint ezek a tizenhetedik századi változatok: A „Ye Xian” vagy a „Yeh-Shen” a Hamupipőke történetének a kínai változata, amely a 9. századtól származik.

„Hó- Fehér. A Hófehérke mese egy klasszikus, amely a műfaj legismertebb vonásait tartalmazza: a gonosz mostohaanyja; szerelmi érdeklődés a herceg alakjában; három mintázása; erdei környezet; a nagylelkű segítők (a vadász, a törpék); és a happy end. A „Hófehérke” történetét a nyomtatott irodalomban először a Grimm testvérek tették népszerűvé a XIX. Század elején: a „Schneewittchen” mese klasszikus meseköteteikben jelenik meg. A Grimms-féle változatban, sőt, a Hófehérke-történet mind a tizenkilencedik – századi – újraszámlálásában a hét törpének nincs neve. De az 1937-es Disney-film sem az első verzió volt, amely egyedi neveket adott nekik. Ez történt egy 1912-es Broadway-darabban, amely a törpéket Blicknek, Flicknek, Glicknek, Snicknek, Plicknek, Whicknek és Queének hívta. A Disney-film aztán kitalálta azokat a neveket, amelyekkel örökre társítjuk a hét törpét

’Aranyfarkasok és a három medve’. Robert Southey brit költő-díjas (aki 1813-tól 1843-ig töltötte be a posztot) volt az, aki először a három medve meséjét nyomtatta angolul. Southey változatában azonban inkább egy idős asszony, mint egy aranyhajú lány volt a sztori hősnője (nos, ő aligha hősnő, igaz?). Ennek az ismertebb változatnak természetesen Goldilocks a fiatalkorú bűnöző, aki azért tör be szerény urzinlakásba, hogy kedvet nyújtson az étkezési hőmérséklet és a más ágyakban való fikázás iránt.

Little Red Piroska. Ez az egyik leghíresebb és legkedveltebb mese. De pontosan mi az erkölcse? Ne beszéljen furcsa emberekkel (vagy farkasokkal), ha egyedül van kint? Ezt a kérdést még nehezebben tudja megválaszolni az a tény, hogy a „Piroska” két változatban létezik – az egyikben a vörös kapucnis főszereplőt a farkas felkapja, de a másikban megkímélik (vagy kivágják). hasát és haladékot kapott). Bármi is legyen a végső jelentése, ez továbbra is a mesekollekciók egyik sarokköve, és Charles Perrault 1690-es évekbeli elmondása óta népszerű.

Ezekkel folytassa a gyermekirodalom világának felfedezését. tíz klasszikus viktoriánus mese, ezek a klasszikus gyermekversek, és ezek a szórakoztató tények a gyermekkönyvekről.

Új könyvünk, Nagy-Britannia a könyv által: Irodalmi táj furcsa túrája , most megjelent, kiadója John Murray. További információ a könyvről itt található.

A cikk szerzője, Dr Oliver Tearle irodalomkritikus és angol nyelvű oktató a Loughborough Egyetemen. Szerzője többek között a Titkos könyvtár: A könyvbarátok utazása a történelem érdekességein keresztül és a Nagy háború, a pusztaság és a modernista hosszú vers. / p>

Kép (fent): Johnny Gruelle Rapunzel illusztrációja a Project Gutenberg-től (közkincs), a Wikimedia Commons-on keresztül. Kép (alul): A Goldilocks a Három Medvétől (1912) fut a Wikimedia Commonson keresztül.