1.1C: Pasteur és spontán generáció
Tanulási célok
- Magyarázza el a spontán generáció fogalmát
A spontán generáció elavult gondolatanyag az élő szervezetek szokásos kialakulásáról, hasonló organizmusoktól való származás nélkül. Jellemzően az volt az elképzelés, hogy bizonyos formák, mint például a bolhák, élettelen anyagból, például porból származhatnak, vagy hogy a halott hús holt húsból származhat. Változatos elképzelés volt a kétértelmű generáció, amelyben olyan fajok, mint a galandférgek rokon élő organizmusokból származtak, amelyeket ma már gazdáiként értenek.
A doktrínák szerint ezek a folyamatok mindennaposak és szabályosak. Ezek az elképzelések ellentmondottak az egynemű generáció elképzeléseinek: a genetikailag rokon szülő (k) által ténylegesen kizárólagos szaporodás, általában ugyanazon fajhoz. A spontán generáció tanát koherensen szintetizálta Arisztotelész, aki összeállította és kibővítette korábbi természettudományi filozófusok munkáját és az organizmusok megjelenésének különféle ősi magyarázatait; két évezreden át mozgott.
Manapság a spontán nemzedéket általában elfogadták, amelyet Louis Pasteur kísérleteivel a 19. század során határozottan eloszlattak. Kiterjesztette az elődök, például Francesco Redi, akik a 17. században ugyanazon elveken alapuló kísérleteket végeztek.
Louis Pasteur 1859-es kísérlete széles körben úgy tekinthető, mint aki megoldotta a kérdést. Összefoglalva: Pasteur húslevest főzött egy lombikba, amelynek hosszú nyaka lefelé görbült, akár egy liba. Az ötlet az volt, hogy a nyak hajlítása megakadályozta, hogy a leeső részecskék eljussanak a húsleveshez, ugyanakkor lehetővé tette a levegő szabad áramlását. A lombik hosszabb ideig növekedésmentesen maradt. Amikor a lombikot úgy forgatták, hogy a részecskék leeshessenek a kanyarulatokon, a húsleves gyorsan elhomályosult. Részletesen Pasteur a főtt húsleveseket levegőnek tette ki olyan edényekben, amelyek szűrőt tartalmaztak, hogy megakadályozzák az összes részecske áthaladását a táptalajba, sőt olyan edényekben is, amelyekben egyáltalán nincs szűrő, a levegőt pedig hosszú kanyargós csövön keresztül engedik be a porszemcsék átjutnak. A húslevesekben semmi sem nőtt, hacsak a lombikokat nem nyitották fel, ami azt mutatja, hogy az ilyen húslevesekben nőtt élő organizmusok kívülről érkeztek, mint spórák a poron, nem pedig spontán módon a húslevesben. Ez volt az egyik utolsó és legfontosabb kísérlet, amely cáfolta a spontán generáció elméletét.
Kísérlete ellenére a hagyományos nézeteket valló személyek kifogásai továbbra is fennállnak. E maradék kifogások közül sokat John Tyndall munkája irányított, Pasteur munkájának helyébe lépve. Végül a spontán generáció gondolatait elmozdították a csíraelmélet és a sejtelmélet fejlődése. A spontán generáció hagyományos elképzeléseinek ellenállása már nem vitatott a hivatásos biológusok körében. A különféle életformák életciklusainak tanulmányozása és dokumentálása eloszlatta a kifogásokat és a kételyeket. Ezen a bolygón az eredeti abiogenézis nagyon különböző kérdésének alapelveit – a nem élő anyagokból való élést – azonban még mindig vizsgálják.
Kulcspontok
- Korábban a mikrobák felfedezése során széles körben azt gondolták, hogy az élet, mint a rothadó étel esetében, a semmiből fakad. Ezt az elképzelést spontán generációnak nevezték.
- A kultúrák sterilizálásával és a szabad levegőtől elzárva tartásával Pasteur megállapította, hogy a táptalaj szennyeződése csak a külső környezetnek való kitettség esetén következett be, ami azt mutatta, hogy valamilyen elemre szükség van hogy életet keltsen. Más szóval, az élet nem spontán keletkezik.
- Pasteur és mások munkája ellenére még mindig jobban meg kellett ismerni a csíraelméletet és a sejtelméletet, hogy végül kiszorítsa a spontán generáció fogalmát.
Kulcsfogalmak
- abiogenézis: Az élő szervezetek keletkezése az élettelen anyagból; olyan keletkezés, amely nem foglalja magában az élő szülők tevékenységét; spontán generáció.
- csíraelmélet: A betegség csíraelmélete, amelyet az orvostudomány kórokozó elméletének is neveznek, olyan elmélet, amely azt sugallja, hogy a mikroorganizmusok okozzák sok betegséget. Noha az első felvetéskor igen ellentmondásos, a csíraelmélet a 19. század végén érvényesült, és ma már a modern orvostudomány és a klinikai mikrobiológia alapvető része, amely olyan fontos újításokhoz vezet, mint az antibiotikumok és a higiénés gyakorlatok.